Ez a dokumentum a Beszélő c. független folyóirat szerkesztőségében készült, 1987 márciusa és júniusa között. A szövegezés munkáját Kis János, Kőszeg Ferenc és Solt Ottilia végezte.
Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki írásos feljegyzéssel vagy szóbeli tanáccsal segítette vállalkozásunkat. Igyekeztünk hasznosítani a politikai reformjavaslatok – publikált és nem publikált – irodalmát is. Amit ajánlunk, nagyrészt „a levegőben van”.
Bármely kibontakozási programnak számot kell adnia róla, hogyan illeszkednek a javasolt változások az ország külső helyzetébe, és hogyan érintik őket az újabb kori magyar történelem mindmáig ható traumái. Alább a legégetőbb kérdéseket tesszük föl:
1. Miként gondolkodjunk Magyarország és a Szovjetunió viszonyáról, milyen változásokra törekedhetünk a szovjet világrendszer belső rendjében?
2.
I. A párturalom alkotmányos korlátozását, szuverén törvényhozást, felelős kormányt
1.
Fordulóponton
A közmegegyezésnek vége.
Az ország rádöbbent, hogy a hatalom nem fogja teljesíteni ígéreteit. A gazdasági hanyatlás következményei már a munkásság elitjét és a szellemi középrétegeket is elérték. A közvélemény nem hiszi többé, hogy értelme volna az újabb és újabb áldozatoknak.
A vezetés elbizonytalanodott. Nem érti, miért képtelen megfordítani a romló irányzatokat. Sejtelme sincs, mit kezdjen a hirtelen fölerősödött elégedetlenséggel. Egyre kevésbé ura a tetteinek.
E számunk önköltsége 50 Ft
A Beszélő szerkesztőségével az alábbi személyek útján lehet fölvenni a kapcsolatot:
Haraszti Miklós
Kis János XI., Kelenhegyi út 23/a 658-217
Kőszeg Ferenc V., Felszabadulás tér 4. 183-178
Petri György I., Batthyány u. 31.
Szilágyi Sándor VIII., Dankó u. 38. 133-864
1987 kora tavaszán Kis János vetette fel, hogy a Beszélő szerkesztőinek rövid, áttekinthető tanulmányban össze kellene foglalniuk nézeteiket az egyre nyilvánvalóbb politikai válságról és a kibontakozás lehetőségéről. A szöveg oroszlánrészét Kis János írta, a III. fejezet Kőszeg Ferenc, a IV. Solt Ottilia munkája. A kéziratot a szerkesztőség többször megvitatta.
E viták során alakultak ki például a munkahelyi önigazgatásról írottak; később a műnek éppen ezt a részét érte a legtöbb bírálat.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
1 év 14 hét
3 év 39 hét
3 év 43 hét
3 év 43 hét
3 év 45 hét
3 év 45 hét
3 év 45 hét
3 év 47 hét
3 év 48 hét
3 év 48 hét