Skip to main content

Vissza a főcikkhez →


Vége a lengyel parlamenti választásnak. Mire az olvasók a lapot kézbe veszik, már nyilvánosságra kerülnek a végső eredmények. Egyelőre annyit bizonyosan lehet tudni, hogy közvetlenül a Demokratikus Unió mögött végzett a volt kommunisták utódpártja által vezetett választási tömörülés, a Demokratikus Baloldal Szövetsége. „Ez az eredmény a hisztérikus kommunistaellenes tömegkampány következménye – nyilatkozta Jacek Kuron Michnik lapjának, a Gazeta Wyborczának. A választók – önvédelmi reflexként – nemet mondtak a boszorkányüldözésre. Azokra a pártokra adták szavazatukat, amelyek nem vettek részt a kampányban. Hogy mitől félek most? Annak folytatásától, ami a választási kampány alatt zajlott. Attól, hogy egyesek a kommunistaellenes szövetség jelszava mögé bújnak. És félek a nemzeti-katolikus államtól, a felekezeti államtól.”

A lengyel közvéleményt most már más is kérdés foglalkoztatja: milyen lesz a holnapi lengyel kormány? Walesa kedden három verziót is emlegetett: mindegyikben kulcsszerepet kapnának valamilyen módon a Szolidaritás utódszervezetei, s nem rejtette véka alá, hogy szándékában áll saját magának megtartani a kormányfői pozíciót is – amit sokan nem kis meglepetéssel fogadtak. Kuron véleménye szerint „a politikai stabilitás többségi kormányzást igényel, amelyet egy parlamenti többségben levő koalíció alkot, és bírja az elnök támogatását. Ennek a koalíciónak a jövő felé kell fordulnia, nem foglalkozhat a múlttal való leszámolással. Csakis egy olyan kormányban volnék hajlandó részt venni, amelynek megvan az esélye a helyes működésre.”




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon