Skip to main content

A pozíciómegmaradás elve

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Bírósági törvény


A bírói – illetve ami ezzel szorosan összefügg: a bírói szervezeti – függetlenség érdekében tettek már lépéseket Kulcsár Kálmán minisztersége idejében; kimondták a hivatásos bírák pártatlanságának követelményét, a parlament kizárólagos jogát a bíróság szervezése és átszervezése ügyében, és azt, hogy az igazságügy-miniszter – amellett hogy tiszte a bíróság működéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételek biztosítása – csak igazgatási kérdésekben (de nem az ítélkezésben) ellenőrizheti a bíróságok tevékenységét. Hogy valóban sikerült ekképpen összhangba hozni a bírói törvényt az akkor kikiáltott köztársaság alkotmányával, arról épp a múlt héten hozott határozatot az Alkotmánybíróság. A bíróság eszerint már akkor is függetlennek tekinthető, ha most semmit sem csinál a parlament. Megnőtt tehát a kormány és koalíciója számára a mozgástér, azaz a tér a mozdulatlanságra; úgyhogy a múlt heti alkotmánybizottsági ülésen sorjában le is szavazták az ellenzék módosítványait.

A kormányjavaslat óvatosan továbblép a megkezdett úton. Most már a megyei bírósági elnökök sem „általánosan”, hanem csak igazgatásilag fogják ellenőrizni a területükön tevékenykedő bírákat. A Kulcsár Kálmán idejében körvonalazódó önkormányzati elképzelésből, amely a rendszer váltásának hevében országos és megyei bírói tanácsok igényében fejeződött ki, egyelőre most csak a megyei szintű testület megalakítását tartják szerencsésnek. Az új testületeket a megyei összbírói értekezlet fogja megválasztani. E testületek (a szakmai bírói testületekkel, a kollégiumokkal együtt) korlátozott jogkörre számíthatnak a kinevezés kérdéseiben. A bírói tanácsok egyetértése nélkül nem lehet bírákat felavatni. Az előmenetel dolgában viszont csak véleményezési és javaslattételi jog illeti meg a megfelelő testületeket: csak arról foglalnak állást, hogy a megyei bíróság elnökének, kollégiumvezetőjének, csoportvezetőjének stb. állására pályázó alkalmas-e a tisztség betöltésére. Ha nincs alkalmas pályázó, vagy ha a kinevező a javaslatot nem fogadja el, új pályázatot kell kiírni; ha pedig ez is eredménytelen, a kinevező maga dönthet három évre szólóan az állás betöltéséről. A kinevező pedig nem más, mint az igazságügy-miniszter (a legfelsőbb bírósági vezető állásoknál a Legfelsőbb Bíróság elnöke), mint ahogy az eddig is volt. Igaz, a kormánytervezet szerint a pályázott tisztségekre a kinevezés öt évre szól, és ez jelentős fejlemény a mostani szabályozáshoz képest, amely szerint az igazságügy-miniszter ki is nevezheti, de fel is mentheti a vezető bírókat. Ám továbbra is az igazságügyminiszter osztaná be a bírákat első munkakörükbe, és ami ennél is fontosabb: egyetértési (tehát vétó-) jogot gyakorolna akkor, amikor legfelsőbb bírósági bíró kinevezésére terjesztened fel javaslatot. Ezt az egy utóbbi kitételt Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke nehezményezte is parlamenti felszólalásakor: ezáltal ugyanis – mondotta – a kormány óhatatlanul politikai felelősséget vállalna a Legfelsőbb Bíróság működéséért.

A bírói függetlenség mellett dr. Balsai István igazságügy-miniszter és különösképp Solt Pál hangsúlyozta a négy héttel korábbi vitában a bírói legitimitás szempontjait. Igaz, Solt Pál nem egészen ugyanazt értette ezen, mint az igazságügy-miniszter, hogy tudniillik a pályázati rendszer kölcsönöz legitimitást a bírói karnak, inkább annak a puszta ténynek a fontosságát emelte ki, hogy törvény születik a bíróságról. A bíróságot nyomasztó klíma veszi körül, még a bírák is megkérdőjelezték saját vezetőik kompetenciáját a törvény előzetes vitái során, és még egy – meg nem nevezett, vélhetően kormánypárti – képviselő is oly levelet intézett az egyik másodfokú bírókollegának, melyben „a pártállam lelkes apollogetáinak” (így, két l-lel) titulálva az igazságszolgáltatás napszámosainak egy részét, „az elmúlt évtized szégyenteljes ítéleteit” emlegette föl. A törvény meghozatalának gesztusa tehát – hámozhatjuk ki a Legfelsőbb Bíróság elnökének hozzászólásából – nem jelent kevesebbet, mint hogy a bírói kar bizalmat kap az új rendszertől is.

Megvalljuk, felkeltette érdeklődésünket a legitimitáséhség, amit Solt Pál tolmácsolt a képviselőknek; felhívtuk ezért Berényi Margit bírónőt, aki ’83-ban a Budai Központi Kerületi Bíróságon a Demszky-perben hathavi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a későbbi főpolgármestert, és aki azóta a Legfelsőbb Bíróságig vitte: mi a véleménye a törvényről. A bírónő haladéktalanul kollégiumvezetőjéhez irányított. „Á, maga az az újságíró?” – kérdezett vissza a telefonba két perc múlva a kollégiumvezető titkárnője, majd a sajtóosztályhoz irányított. Nem jártunk különbül Bürky István dr.-ral, a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnökével, akinek tanácsa ’72-ben Szalay Miklóst és másokat tényleges börtönre ítélt a március 15-i nemhivatalos ünneplés miatt (Beszélő, 1991. március 19.). Tartózkodásuk persze messzemenőkig alkotmányos, ugyanis mindennemű megnyilatkozás vagy kormánypárti, vagy ellenzéki álláspontot jelent akarva-akaratlanul, márpedig a bírót csakis a meghozott törvény kötheti.

A Fővárosi Bíróságon (és nyilván másutt is) nagyarányú személyi lapcserékre került sor a rendszerváltás előtt. Ettől persze még borzasztóan káros és igazságtalan a kisgazda Kávássy Sándor a plénum és a tévényilvánosság előtt: „vérbírák ülnek vezetői pozíciókban!” Áder János Fidesz-képviselő statisztikai adatokat szegezett szembe e felfogással: a bíróknak csupán valamivel több mint egyharmada volt párttag ’89 elején, a vezető bírók harmada-negyede ’90–91-ben kapta megbízatását, az összbírói létszám 30 százaléka Fidesz-korú stb. Tehát folyik a vérátömlesztés szakmai és nemzedéki alapon is. Ám a statisztika nem ad ábrázolást arról, hogy a lojalitásnak, amely minden hivatali szervezet természetszerű sajátja, milyen mértékben volt vezérlő elve a rendszerhűség követelménye. Ez a most formálódó bírói függetlenség szempontjából sem közömbös; a felejtés a hála lojalitását ébresztheti azok iránt, akiknek módjukban és kegyükben áll felejteni.

A szabad demokraták ebben az irányban tapogatózva szorgalmazzák a bírói szervezet rendszerszerű, ám a kormányelképzelésnél jóval radikálisabb átalakítását. „A mi célunk nyilvánvalóan az, hogy megtörjük a folyamatosságot” – magyarázta Tölgyessy Péter a múlt heti alkotmánybizottsági ülésen. A bírói (igazságügyi) önkormányzatoknak jóval szélesebb körű jogosítványokat adnának, elvéve a kormánytól a kinevezési hatásköröket. Sőt, mondják, a szakmai testületek vezetőit ne kinevezzék, hanem válasszák, így erőteljesebb lesz a szakmai megmérettetés. A Hack Péter–Laborczi Géza-féle javaslat szerint a legfőbb önkormányzati szerv az Igazságügyi Tanács volna, amelynek 23-as tagsága nemcsak bírókból, hanem – kisebb részben – ügyvédekből, ügyészekből és jogászprofesszorokból is állna. E megoldás a szintén diktatúrából demokráciává vált Spanyolország és Portugália példáját tartja szem előtt; oly módon mozdítja elő a bírói szervezet függetlenségét, hogy közben a bírói belterjességnek, vagyis a bírói hatalom ellenőrizhetetlen növekedésének is elejét próbálja venni. Ezért akarja az SZDSZ az önkormányzati hierarchia alárendelt pozíciójában látni a bírói testületeket, amelyek viszont, a kormánytervezettel ellentétben, országos, megyei és legfelsőbb bírósági szinten egyaránt működnének. Az országos szintig felmenő önkormányzati elképzelés megtalálható Vastagh Pál MSZP-s képviselő indítványában is; Vastagh azonban csak a legfelsőbb bírósági elnökhelyettes és bírák kinevezése kérdésében fosztaná meg a kormányt egyetértői hatáskörétől.

Hogy elejét kell venni a bírói belterjesség veszélyének, a kormány érvelésében is szerepel. A kormány bírói szervezeti modellje, a maga igazságügy-miniszteri kontrolljával, a némethez áll közel. E modellt kétféleképpen védelmezik az ádáz szabad demokrata támadásokkal szemben. Az egyik érvrendszer lényégé, hogy ne változtassunk sokat, részint a fent említett legitimitási okok miatt, melyek a törvény mielőbbi meghozatalát sürgetik, részint mert távol vagyunk Portugáliától. Ezt hangoztatják az Igazságügy-minisztérium és a Legfelsőbb Bíróság képviselői. „Nagyon relatív biztonságérzetet tulajdonítok ennek a bizonyos latin modellnek – mondta a múlt heti bizottsági ülésen Dr. Horeczki Károly, a Magyar Bírói Egyesület elnöke az SZDSZ-es javaslatról – azzal együtt, hogy tudjuk, hogy ennek sok előnye van. De most ezzel nem tudunk mit kezdeni… Tehát én nem mondom azt, hogy vegyük le a napirendről, de úgy vegyük le, hogy itt most valamit végre fogadjunk el, ami jobb, mint ami most van… Akkor gondolkozhat tisztelettel a törvényalkotó azon, hogy legyen-e… ilyen absztrakció, amiben akkor sem lesz boldog a bírói kar, ha most ebben egyetértene a két nagy politikai erő Magyarországon, hogy legyen, mert azt mondaná, hogy ez ugyan nekünk nem kell, de ha adják, akkor adják.”

De miért kell látszat-önkormányzati testületeket fölállítani? Talán azért, mert a koalíció valódi kormánybefolyást akar. A koalíció meg van sértve, amikor az ellenzék garanciákat követel (okulva a tévéalelnökök példáján). Ez már nem kommunista rendszer – hangoztatja Kónya – és „az igazságügy-miniszternek a beleszólása… nemcsak megengedhető, hanem, meggyőződésem szerint, egyfajta biztosítékot is jelent.” Továbbá – az MDF-frakcióvezető szerint – „a bírói szervezet vezetésében nem következett be a szükséges változás!” A koalíció – kontrázott rá Füzessy Tibor (KDNP) két szarvashibát követett el eddig: egyszer, amikor a vállalati igazgatóválasztást a vállalati tanácsokra, másodszor meg, amikor a kórházi igazgatók választását a kórházi kollektívákra bízta. Hát, persze, hogy újraválasztották őket! A rendszerváltást csak kívülről lehet megcsinálni.

Egyszóval, a múlt héten magabiztos volt a koalíció. „Magatokra fogtok maradni!” – mondta Hack Péternek négyszemközt az igazságügy-miniszter. Csakugyan magukra maradtak, mert az ellenzéki pártok még kétharmados törvény esetében sem képesek összehangolni álláspontjukat. Lapzártakor mégis kompromisszumot ígért Balsai, megint négy szem között: belemennének az országos bírói tanács felállításába; a testületnek egyetértési joga volna a bíróságokra vonatkozó költségvetés és más törvények előkészítésekor, de csak véleményt nyilváníthatna személyi ügyekben.

Végül egy beosztott (helyi) bírói vélemény: nincs szükség erre az egész szervezeti módosításra. Előbb az anyagi feltételeket kell megjavítani, mert még ha akarják sem tudják elérni a főnökök, hogy a bíró bent, a munka helyén dolgozzon, ott még egy vagyonkimutatást se lehet kihajtogatni; ugyanaz a szoba az iroda és a tárgyaló. Egyébként is: a volt főnökök vagy helyetteseik újrakinevezésére számíthatunk. És vajon Balsai úr miért nem maga akarja kinevezni őket? Át óhajtja tolni a bírói karra a felelősséget?




















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon