Skip to main content

[Feljelentés]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Budapesti Katonai Ügyészség

Tisztelt Nyomozó Hivatal!



Alulírott, Zsobrák Róbert (2220 Vecsés, Bánya u. 31. sz. alatti lakos) feljelentést teszek ismeretlen rendőregyenruhás tettesek ellen, bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekményének sérelmemre való elkövetésének alapos gyanúja miatt. Kérem, hogy az ügyben nyomozást elrendelni, a tettesek kilétét megállapítani, majd a tettesekkel szemben vádat emelni szíveskedjenek.

29 éves matematika-fizika szakos tanár vagyok a Budapest XI., Mérnök utcai általános iskolában, ahol a 8. b osztály osztályfőnöke is vagyok.

1991. szeptember 12-én az osztályommal a Börzsönybe mentünk kirándulni, ezért szeptember 11-én este fél 9 tájban kimentem a Budapest Nyugati pályaudvarra, hogy másnap reggelre megváltsam a 27 db vasúti menetjegyet.

A 27 db menetjegynek a kinyomtatása eléggé időigényes volt, ezért többen reklamáltak a mögöttem sorban állók közül, miért nem igyekszem. Én nem reagáltam a reklamálásra, de amikor rendőrrel fenyegettek meg, közöltem, hogy nyugodtan hívhatnak rendőrt.

Nem sokkal ezután megjelent két egyenruhás rendőr, éppen akkor, amikor a pénztáros a 27 db jegyet kinyomtatta, és át akarta adni a részemre. A jegyek átvételében, kifizetésében a két megjelent rendőr akadályozott meg, mert hiába kértem őket, hogy hadd fizessem ki a jegyeket, elvontak a pénztárablaktól, és a vonakodásom eredményeként az egyik rendőr ököllel az arcomba (állon) ütött úgy, hogy elestem.

Miután feltápászkodtam, közölték velem, hogy előállítanak a pályaudvari őrszobára, ahova vonakodás nélkül követtem a rendőröket.

A vasúti őrszobán felszólítottak a zsebeim kipakolására. Az őrszobához vezető úton és az őrszobában is panaszkodtam a rendőri eljárás jogtalansága miatt, és magyarázatot kértem a tettlegességre. A vasúti őrszobán tartózkodó rendőr a dohogásomat hallva ököllel az arcomba vágott úgy, hogy az ütéstől beestem a sarokban lévő székek közé. Az esetet szemlélő negyedik rendőrt kértem, hogy szükség esetén tanúsítsa, hogy bánnak itt velem, de az kijelentette, tekintsem úgy, hogy nincs is jelen.

További zsörtölődéseimre már nem is reagáltak, végül egy rendőr felvette az adataimat, és elbocsátott. Ezt követően tudtam visszamenni a vasúti pénztárhoz, ahol kiváltottam a 27 db menetjegyet. Az egész eset kb. 30 percig tartott.

Az intézkedő rendőrök eljárása egyértelműen jogellenes volt, és rendkívül megalázó egy tisztességes állampolgár számára, hiszen anélkül, hogy tisztázták volna a tényállást, hogy igazoltattak volna, és főleg anélkül, hogy bármilyen ellenállást tanúsítottam volna a rendőri intézkedéssel szemben, pusztán szórakozásból vagy megszokásból az állampolgári öntudat halvány megnyilvánulását is ilyen durva, jogtalan eszközökkel torolták meg.

Betetőzéseképpen a lakóhelyem szerint illetékes Monori Rendőrkapitányság még velem szemben szabott ki 2000 Ft szabálysértési bírságot, személyazonosságom igazolásának megtagadása címén, holott a bántalmazásokat megelőzően fel sem szólítottak személyazonosságom igazolására.

Budapest, 1991. október 22.

Tisztelettel:


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon