Skip to main content

A fölzárkózni vágyók reménysége?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Körvonalazódik az európai gazdasági térség


Három évvel ezelőtt a brüsszeli bizottság elnöke azzal a nem is nagyon titkolt hátsó gondolattal dobta be egy az EFTA-országokkal – Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Svédország, Finnország, Norvégia, Izland – létesítendő piac ötletet, hogy a heteket be is vonja a Közös Piac formálódó egységes piacába, meg ne is. Tehát a közösség politikai szervezeteitől, a gazdasági döntésektől távol tartsa őket, de a piaci részvétel lehetőségével – ami mellesleg az EK-nak is előnyös, hiszen igen gazdag országokról van szó –, de fékezze abbeli igyekezetüket, hogy minél előbb bejussanak a Közös Piacba. Az étvágyrontásból azonban inkább étvágygerjesztés lett, a hetek közül többen éppen a többéves huzavona alatt kaptak kedvet a csatlakozásra, s látták egyre inkább úgy, hogy az európai gazdasági térség egy állomás a brüsszeli célpont eléréséhez. Ausztria volt az első, amely egyértelműen az EK felé vette az irányt, aztán Svédországnak jött meg a csatlakozási kedve, s azzal, hogy a klasszikus semlegesség az új európai erőviszonyok között kezd kimenni a divatból, Finnország és legújabban Svájc sem rejtegeti többé belépési szándékát.

Brüsszel felé félúton

Az EK „kívül tágasabb” és az EFTA „belül tágasabb” érdek-összeütközésének terméke a 19 ország illetékesei által várhatóan december elején parafálandó EGT-szerződés. Harmadik típusú találkozás. Köztes állomás. Így illetik leggyakrabban az új szerveződést. Hiszen általa egy olyan együttműködés teremtődik meg, amely meghaladja az EFTA-n belüli jelenlegi kohéziós szintet, de elmarad az EG országait jellemző szoros gazdasági összeszövődéstől. E köztes állomáson az EFTA-országok eldönthetik, akarnak-e az EK-hoz szőröstül-bőröstül csatlakozni, avagy megelégszenek a kevesebbel is. Akik pedig már a belépés mellett tették le a garast, azoknak az új szerveződés fokozatosságot biztosít a közös piaci szabályok, rendeletek átvételében, a „szárazedzéssel” lelassítja, de megrázkódtatásmentesebbé is teheti a teljes integrálódást.

Idő előtt elhaló szervezet?

Megéri egy háromévi kínnal szült szervezetet fölállítani, méghozzá sokéves fokozatosságot előíró rendeletekkel, ha több tagja mihamarább kikívánkozik belőle – Ausztria például 1995-től reméli teljes jogú EK-tagságát –, s inkább a másik tagszervezet fele törekszik? A brüsszeli időhúzással kapcsolatos vádak jogosak. De érdemes megszívlelni azokat a véleményeket is, amelyek az EGT-ben egy általános modellt látnak, egyfajta keszonszervezetet, amelyen keresztül nem csupán az EFTA-országok juthatnak be az integrációba, hanem nemi fáziseltolódással a szintén oda igyekvő kelet-európai országok is. Méghozzá alkalmasint „tömegesen”. S a köztességnek mindenki hasznát láthatja: az akklimatizáció tanulságai megtisztíthatják, finomíthatják a közös piaci gazdasági programokat, szorosabbá az EFTA-n belüli együttműködést. Persze az „előjáték” el is veheti a résztvevők kedvét a továbbiaktól. A bécsi kormánypolitikusok például ezért is sietnek hangsúlyozni, hogy az új szervezetben való részvételről nem kell népszavazást tartani.

Meg lehet egyezni

Akárhogy is, a mintegy 1000 oldalas megállapodás példátlan siker. Maga a tény, hogy az egész gazdasági rendszert átfogó kérdésekben 19 ország között konszenzust tudtak teremteni, a legfőbb biztatás a leendő egységes Európa felé. Az együttműködés döntő eleme a Közös Piac, az ő jogszabályainak, rendeleteinek 60 százalékát veszik át az EFTA-országok. De az újak megalkotásából már részt kérnek, bár a döntés joga egyelőre kizárólag Brüsszelé.

A legkönnyebb az áruk szabad áramlását megvalósítani, hiszen a két gazdasági blokk már eddig is vámmentesen kereskedett egymással. S az úgynevezett vámon kívüli kereskedelmi akadályokat is már jó ideje leépítették egymással szemben, s egyeztették műszaki normáikat. Sokkal nehezebben ment a pénzügyi szolgáltatásokban, a tőkeáramlásban, a munkaerő szabad mozgásában egyezségre jutni. S csak úgy sikerült, hogy a türelmes megállapodás nemzeti érdekek sérelmére hivatkozva felmentést, időhaladékot adhat az egyes országoknak az általános szabályok alkalmazására. Svájc öt évet sírt ki a szabad munkaerőpiac megteremtésére. Ausztria még három évig őrizheti például szeszmonopóliumát. Maga az EGT-megállapodást kísérő tranzitszerződés – amely drasztikusan korlátozza az Ausztrián áthaladó kamionok károsanyag-kibocsátását – is egyfajta kivételnek tekinthető, a környezetvédelemben élenjáró osztrákoknak megengedi, hogy a szabadverseny elveire fittyet hányva szubvencionálják a vasútépítést.

Az osztrákoknak például a csatlakozással mintegy 1400 jogszabályt kell módosítaniuk vagy újraalkotniuk. De azokon a területeken, ahol az EFTA-országok fejlettebbek – környezetvédelem, szociálpolitika, fogyasztói érdekvédelem –, ott nem kell magukra venniük az alacsonyabb fejlettségű EK-szabályokat, csak a versenyt nem szabad korlátozniuk. S nem terjed ki a közös piaci modell átvétele azokra a területekre, ahol az EK nem mondható sikeresnek.

Svájc ragaszkodott szuverén kereskedelmi politikájához, így a vámunió – az Európa-barátok sajnálatára – nem jött létre. Ezért is hangzanak el olyan vádak, hogy valójában egy feltupírozott szabadkereskedelmi övezet alapjait vetette meg a légiónyi diplomata.

„Second best” megállapodás született – ez az általános bécsi vélemény. Rögtön bent lenni jobb lenne, de hosszan kint ragadni rosszabb. S hogy ez konkrétan mit jelent Ausztriának? Gyorsabb gazdasági növekedést, nagyobb foglalkoztatottságot, árcsökkenést, jobb fizetési mérleget, mint kívül rekedve. És hozzá versenyt, versenyt, versenyt…

(Bécs)
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon