Skip to main content

Földvári Zsuzsa

Földvári Zsuzsa: A fölzárkózni vágyók reménysége?

Körvonalazódik az európai gazdasági térség


Három évvel ezelőtt a brüsszeli bizottság elnöke azzal a nem is nagyon titkolt hátsó gondolattal dobta be egy az EFTA-országokkal – Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Svédország, Finnország, Norvégia, Izland – létesítendő piac ötletet, hogy a heteket be is vonja a Közös Piac formálódó egységes piacába, meg ne is.

Földvári Zsuzsa: Ausztria megköszöni


elnökének, hogy öt esztendőn át legjobb tudása szerint szolgálta az ország érdekeit. S még inkább, hogy elhatározta, jövőre nem jelölteti magát újabb hat esztendőre. Ausztria viszont nem köszöni meg a harmadik legnagyobb politikai tömörülés, a Szabadságpárt elnökének, hogy ismét fasisztabarát kijelentésre ragadtatta magát. Még kevésbé, hogy náciszimpatizáns véleményének hangoztatására a karintiai parlamentet találta alkalmasnak.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon