Skip to main content

Kedves Solt Ottilia!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Azelőtt levakarni sem lehetett volna a tévé elől, ha ülésezett a parlament, Tölgyessy Pétert össze tudtam volna csókolni, amikor az a jogos kirohanása volt a kormány ellen, hiszen a szívemből beszélt, de azután nagyon lehervasztott, hogy bedobta a törülközőt. Tölgyessy, az a masszív, csupa ész ember…! Miután nem tudtam, miért dobta be, kicsit lehervadtam.

A parlamenti üléseknek a tévékészüléken való nézésétől akkor álltam el, amikor T. G. M. megkérdezte Józsi bá’-t, hogy mi lesz a miniszterek cseréjével. S akkor Józsi bá’ – hihetetlen gúnnyal – azt válaszolta, hogy él a Ház adta szabályokkal, s majd T. G. M. kérdésére 30 napon belül válaszol. Nemcsak ez a gúnyos hang és „pofa” hergelt fel, hanem mellette Hűbele Balázs, a finom, intelligens úriember majd kiesett a nadrágjából, úgy elfogta a röhögés, ami persze átterjedt a körülötte ülőkre is. Engem ez annyira bántott, hogy elhatároztam, slussz, többé nem nézem a tévét. Különben is, a kamera újabban nagyon keveset mutatta azokat, akiket szeretek és szívesen nézek, minek bámuljam én a számomra undorító pofákat?

Azután úgy érzékeltem, hogy a Fidesz ellenségünk lett, s nem tudtam, mi történt. Bántott Fodor Gábornak az a kijelentése, hogy az ellenségeikkel elbánnak maguk, de az Isten mentse meg őket a barátaiktól. Ez ugyebár az SZDSZ lenne. Szóval meg voltam keveredve.

Fodor Istvánnak is (volt házelnök) igaza volt, amikor szóvá tette az államapparátus hihetetlen felduzzasztását. Dögivel államtitkárok, helyettesek, tárca nélküli miniszterek… Hát én is ezt látom! Úgy látszik, tengernyi a rokonság, a barátok, akiket – bár szakértelmük egyenlő a nullával – el kell helyezni jól fizetett állásba.

A napokban a körzeti orvosnál receptre várva vagy négy asszonnyal és egy férfival beszélgettem. Utálják a kormányt!

Egy rádióriportban az utca embere azt mondta, hogy mindig más társaság kerül felülre, hogy jól megszedjék magukat. Igaza van!

Most kis reménnyel tölt el, hogy Barbár Ferenc elment és Kupa Mihály jött, bár Kupa is 5-6 évet ígér a kilábalásra. S abban van igaza a Nyugdíjasok Pártjának, hogy sokan vagyunk, akik életünk utolsó kis részét kínlódjuk át.

Kupa szavai és tettei mögött legalább szakértelem van! De a rikácsoló, kövér hölgyet nem veszi be a gyomrom.

Unom az Öböl-válságot, nem értem a nagy Szovjetuniót, az egész világ meg van keveredve!

Szegény polgármestereket nagyon sajnálom. Pokoli helyzetbe hozzák őket! Ez a fizetség, amiért a helyhatósági választásokat nem ünnepelhették pezsgőzéssel! Remélem, a nép megérti, hogy a polgármesterek nem tehetnek arról, amire kényszerítik őket! Demszkyt féltem, túl jó, túl sokat raknak neki is az útjába, csak ki ne boruljon. Olyan vékony fiú, és már annyit küzdött!

Azt mondják, „pesszimista” ország vagyunk. Hát hogyne lennénk! Minek örüljünk? Hogy megint ún. „urak” ültek a nyakunkra? Valóban igaz lehet, hogy itt megint érdekcsoportok működnek. Csöbörből vödörbe kerültünk a várt szabadságunkkal. S akkor Bethlen István azt kérdi, miért nem mosolygunk? Hát röhögjön ő, ha van kedve. Nekünk nincs.

Fizetem a drága fűtést, amit többnyire lezárok, a Távfűtő Művek morog is rám, mert kiírtam őket az újságba, hogy napi 23 fokos kinti hőmérsékletnél ők fűtenek, mert ez növeli a prémiumukat, mi szenvedünk, mert a hőséget nem bírjuk, de a havi kb. 900 forintot bekasszírozzák. És akkor folyton azt hallom, hogy még így is 60% állami támogatást kapunk. Hát ne támogassanak! Energiahiány van, hassanak oda, hogy a Távfűtő Művek betartsa a rendeletet, ami csak akkorra írja elő a fűtés szükségességét, ha a kinti hőmérséklet 2 napon át nem haladja meg a +12 °C-ot. Óbégatni az energiahiányról tudnak, de spórolni…

És a szabad árak! Megvesz az ember. Majdnem minden kétnaponta megy föl néhány forinttal.

Az egész decembert átidegeskedtem a rémhírek miatt a várható áremelésekről. És sehol egy szó, hogy hát a már munkaképtelen nyugdíjasokkal mi lesz? Végre a Heti Hírhozóban olvastam, hogy van egy A és B változat a nyugdíjak emelésére. Az A változat szerint 6101–9400-ig (???) havi 800 forintot adnak. B változat: a munkában töltött évek szerint adnak, így 80 forinttal többet kapnék. Köszönöm, már van gyakorlatom a nyögdíjak emeléséből. Előre eltervezik, hogy az „emelés” háromszorosát nyúzzák le rólunk.

Sok szeretettel üdvözlöm:
I. K.-né (név, cím a szerkesztőségben)































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon