Skip to main content

[Olvasói levél]

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hack Péter: Kommentárok az ügynöktörvényhez (Beszélő, 1991. 21. szám)


Kommentárok az „ügynöktörvényhez” című írásában Hack Péter országgyűlési képviselő valótlan állítást közöl személyemmel kapcsolatban: azt állítja: nem emlékszem saját nyilatkozataimra. „Szokolay például elfelejti azt a megjegyzését, mely szerint az ellenzék a nemzetbiztonsági bizottságban nem tett mást, mint hogy a „szolgálat szétverésére törekedett” – írja Hack.

Kénytelen vagyok megállapítani, hogy Hack képviselő memóriája szelektív. Célszerűbb lett volna, ha fellapozza az Országgyűlés téli, rendkívüli ülésszakának 6. ülésnapján készültjegyzőkönyvet. Aznap, 1990. december 28-án, pénteken este egyebek mellett az alábbiakat voltam kénytelen elmondani:

„Nagyon sajnálom azt is, hogy szabad demokrata képviselőtársaink bizottsági munkája eddig szinte kizárólag a múlt elemzésére korlátozódott, illetve a már csaknem egy éve megszűnt átkos III/III. elleni utóvédharcra korlátozódik, és negatív színben tünteti fel a mai biztonsági szolgálatokat, nem veszi figyelembe, hogy azok február óta alapvetően megváltoztak, és nem szolgálhatnak többé belpolitikai elnyomó feladatokat, nem vonzódhatnak többé egyetlen politikai párthoz sem. A múlt lezárását és a felelősök megnevezését – a működtetőkkel kezdve! – természetesen mi is szorgalmazzuk, most azonban másról van szó: költségvetésről, az ország jelenlegi és eljövendő biztonságáról.”

A költségvetési vitában elhangzottakon kívül másutt a nyilvánosság előtt soha nem minősítettem az SZDSZ-képviselők bizottsági munkáját. Sajnálatos, hogy Hack Pétert nem először hagyja cserben a memóriája, megesett már vele mindez a tévé kamerái előtt is.

Kérem válaszom közlését, hiszen úgyis ritkán fordul elő, hogy MDF-képviselők sorait jelenteti meg a Beszélő.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon