Skip to main content

Amikor Berija lebukott

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kun Miklós: Berija bukása (Beszélő, 1991. 21. és 22. szám)


Berija bukása ügyében az első dátum pontosabban idézhető. 1952. június 27-én Moszkvában a Dekabristák című új operának nem a premierje, hanem a második előadása zajlott le, s azon volt jelen a teljes párt- és kormányprotokoll – Berija nélkül.

Mi ezt Budapesten nem kis izgalommal éltük meg.

A Magyar Nemzet szerkesztőségében június 29-én, hétfőn én voltam a soros „olvasó”, sajtóhibavadász. Veszélyes ténykedés: elnézett hibákért akkortájt számosan fizettek állásvesztéssel, sőt börtönnel is. A kultúrrovat oldalán jelentéktelennek tűnő híradás a Dekabristák második előadásáról, 2 hasábos kis cím, 26 sor, a végén a jól ismert protokoll – Berija nélkül.

Kézirat, MTI-anyag nem volt a kezemben.

Ha a nyomda véletlenül („az ellenség kezével”) kihagyta Berija nevét – másnap akár be se jöjjek. Ha viszont én toldom be a hiányzó nevet, s ezzel követek el hibát – az ábra ugyanaz.

Telefonon hívom a nyomdában a tördelést segítő Pethő Tibort. Alig akar odafigyelni a kultúranyagra, hiszen siet, a külpolitika két oldalát véglegesíti.

Kérlek, ellenőrizd: a moszkvai protokoll szó szerint egyezik-e az MTI-vel? (Mármint a szedett anyag.)

Berija nevét ki sem mondom… Ingerülten válaszol igent, nyilván még nem érti, hogy miről is lehet szó. Öt perc múlva sokat értő hangsúllyal hív vissza:

– Köszönöm, hogy szóltál! A protokoll stimmel!

Mi ketten akkor, éjfél felé már tudtuk, hogy Berija lebukott!




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon