Skip to main content

Jobb ma egy hibernált terrorista, mint holnap egy meleg áremelés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A meglehetősen ingerült lakosság január 7-től új, várhatóan kellemetlen árakkal fog farkasszemet nézni, s íme január 5-én, szombaton este a Tv-híradó buzgón taglalni kezdi azt a ki tudja honnét elővarázsolt hírt, miszerint terroristák felrobbantani készülnek magyar kórházakat Soha jobbkor (rém)hír nem érkezhetett! S a napilapok első oldalát azóta is a terroristákról szóló (rém)hírek, valamint cáfolatuk díszíti. Egymás sarkába taposnak a „magukat megnevezni nem kívánó" illetékesek és szakértők (Magyar Hírlap, január 7., Népszava, január 8.), külföldi – de közelebbről meg nem nevezett – hírügynökségi jelentések, s csak találgathatunk, hogy a szenzációkért versengő újságírók manővereiről, vagy célzatos sugallatokról van-e szó.

Az egyik fontos és titokzatos szervtől érkező hírt a másik, enyhén rivalizáló szerv szóvivője cáfolja – a bennfentesek megannyi kis méreggolyóbist különíthetnek el a felröppent kacsák bendőjében, mintegy a főcsapás mellékvágásaiként. S ahogy az már lenni szokott, a tömegkommunikáció majdnem védtelen áldozata, az egyébként is szorongó, fáradt és megviselt állampolgár főleg azt veszi ki az egészből, a sok-sok olvasott és hallott szóból, hogy immár terroristák is lesnek rá.

Külön öröm, hogy kicsit sejteni lehet: a veszélyt az új politika – kormányostul, parlamentestül – hozta a nép fejére: hisz nem népszavazás döntött arról, hogy beleüssük az orrunkat az Öböl-háborúba az egyes (rögtön cáfolt) hírek szerint a határon átdobott arab terroristabrigád létszámával pontosan azonos méretű egészségügyi különítménnyel, s a kölcsönadott hajdani szovjet katonai repülőterekkel. (A repülőtér-használat szintén azonnal cáfolva.)

A Beszélőnek nincs információs hivatala, elhárítása és kémszolgálata, de még egy árva biztonsági szakértője sem. Fogalmunk sincs róla, hogy terroristaveszély van-e, avagy morzsolgatjuk-e munkás hétköznapjainkat, és békés biztonságban élhetünk. De azért furcsálljuk, hogy az egész nem egy héttel korábban pattant ki, hanem pontosan január 5-én, miközben a rendőrség csöndesen megszállta a hídfőket, készülve az áremelésre. S ha mégis lenne itt egy kis manipuláció, ez bizony végtelenül felelőtlen, alávaló játék. Talán ugyanolyan veszélyes, mint a terrorizmus.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon