Skip to main content

Mérlegelés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az Újpesti Családsegítő Központ – mely ad szakmai becsületére mint a létminimum-számítás egyik tekintélyes hazai műhelye – még nem vállalkozik arra, hogy bármit is mondjon az 1991-es várhatóról. Még nem tudjuk igazán, mi lesz. Nem tudjuk, miféle mélységeket rejteget a lakbérnövekedés, hol, milyen helyi adót vetnek ki az önkormányzatok, s hogy kígyóznak a szabad árak.

Talán megbocsátja nekünk az Újcsakö, ha tőlük kölcsönzött tollakkal ékeskedünk, s az ő adataik bázisán számolgatunk mégis egy kicsit. Alighanem sok család foglalatoskodik most valami hasonlóval. Segítünk. A Beszélő I. évfolyam 40. számában olvashatják az Újcsakö utolsó számításait. Induljunk ki azokból! Ne feledkezzünk meg róla, hogy az adatok az újpesti – majd’ felerészben lakótelepi lakásokból álló – nagyvárosi település életkörülményeit foglalják magukban, s nem írják le a döntően régi bérházas városi övezetek, a családi házas körzetek és a falusi lakosság viszonyait.

A január 7-étől érvényes, bejelentett áremelések nyomán a minimális megélhetés költségei így változtak meg 1990 júniusához képest:


Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

az adott családtípusban élő személyre jutó megélhetési költség létminimumszinten

ehhez szükséges családi összjövedelem

ebből családi

pótlék

 

1990. június

1991. január 7.

1991. január 7.

 

Egyedülálló nő

8749

9120

 

 

Egyedülálló férfi

8858

9096

 

 

anya+1 gyerek

6561

6803

13 106

2570

házaspár

7305

7506

15 011

 

házaspár+1 gyerek

6400

6581

19 744

2170

anya +2 gyerek

5904

6110

18 330

5800

házaspár+2 gyerek

6002

6181

24 723

5140

házaspár+3 gyerek

5749

5927

29 633

8700



családtípus

a január 7-ig bejelentett áremeléseket és az április 15-től várható energiaáremeléseket tartalmazó létminimum szinthez szükséges

 

1 főre jutó jövedelem

családi összjövedelem

Egyedülálló nő

9893

 

Egyedülálló férfi

9870

 

anya+1 gyerek

7229

24 459

házaspár

7936

15 872

házaspár+1 gyerek

6419

19 257

anya+2 gyerek

6907

20 721

házaspár+2 gyerek

6572

26 289

házaspár+3 gyerek

6246

30 233


A költségvetésben elfogadott lakosságiártámogatás-csökkentés alapján a Pénzügyminisztérium kiszámította a lakosság által igénybe vett energiahordozók árát. A villanyáram már februártól drágább, a tüzelőolaj január közepétől, a szén, a koksz, a tűzifa, a vezetékes gáz és a pb gáz áremelését azonban a kormány a mostani fűtési szezon utánra, április közepére halasztja. Így persze az áremelkedés nagyobb, hiszen a megmaradó ártámogatásból többet veszünk igénybe április 15-ig. A várható áremelkedéstől a szakértők is megrettentek, s nem tartják nagyon valószínűnek tiszta végrehajtását. Különösen a kétszeresen is támogatott távhőszolgáltatás árának 150 százalékos emelkedése, vagyis a maihoz képest két és félszeres ára irreális, hiszen fűtési szezonban egy kisebb kétszobás lakás fűtéséért is 1000 Ft körüli összeget fizetnek a lakók havonta. Vagyis hát… Újpesten a múlt évben átlagosan 6 százalékos közüzemi díjhátralék a fűtési szezon kezdetén megduplázódott… Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy előre lássuk: a 150 százalékos villanyszámlák, 250 százalékos fűtési számlák, megemelt lakbérek, 1500 Ft-tal növekedő törlesztőrészletek nem csekély része lesz kifizetetlen.

Az energiaárak tehát még nem biztosak. A ma érvényben lévő terveket mégis betápláltuk az Újcsakö-számításokba, s úgy közöljük, mint a várható felső korlátját. Ennél csak kevesebb lehet. Vagyis lehetne, ha január 7. után már csak az energiaárak emelkednének. De hát tudjuk, hogy másfél-kétszeres lesz maga a közlekedés is, s akkor még a benzinár nyomán dráguló szállítás árfelhajtó hatásáról nem beszéltünk.

A minimális nyugdíj a kormány tervei szerint 5200 Ft lesz az első félévben. Reméljük, a különféle indítványok nyomán ez az összeg magasabb lesz legalább kétszáz forinttal. Ám a legkisebb nyugdíjak mindenképpen csak az egyedülállók létminimumának felét, kétharmadát fedezik az első negyedévben is a nagyvárosban, s nem elegendőek a nagy családban élő személy létminimumának költségeire sem.

1991-et (ezt még e nagyon durva becslés alapján is látni kell) sokan – talán a legtöbben – nem úszhatjuk meg radikális életforma-rombolás nélkül. A kínkeservesen megkoplalt otthonok összeszűkülnek, mert nem fűthetjük és világíthatjuk az egészet, sőt a meghittséget is fel kell áldozni, mert nem tehetünk mást: albérlőt, kosztosdiákot kell telepítenünk az egyik szobába, hogy ne veszítsük el az otthonunkat. S a melengetett tervek – autó, utazás, de akár csak egy új kabát – a jövő ködébe vesznek. Ezek nagyon rossz dolgok. De csak akkor elviselhetetlenek, ha nem bízhatunk benne, hogy nem tartanak örökké, sőt soká sem. Bízhatunk?

Kedves Olvasó! Kérjük, ne ránk haragudjanak a híradásért.


















Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon