–upor–

Nyomtatóbarát változat

Az utóbbi napokban a magyar sajtóban különböző, egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot az arab terroristák magyarországi tevékenységéről. Jó lenne pontosan tudni, mi is a helyzet, mielőtt az emberek elhalasztanák soros vakbélműtéteiket, s lemondanának a tömegközlekedés örömeiről, s mielőtt jómagam is gyanakodva kezdeném figyelni a házunkban lakó, ez idáig rokonszenvesnek és ártalmatlannak tűnő arab házaspárt. Gálszécsi András minisztert, a Nemzetbiztonsági Hivatal újdonsült vezetőjét kérdeztük meg, hogy mi igaz a különböző híresztelésekből.

A miniszter „korainak és igen elhamarkodottnak” tartja, hogy arab terroristákkal kapcsolatos – jórészt teljesen megalapozatlan – információk jelentek meg sajtóban. És sajnos, teszi hozzá, e közleményekről előzőleg senki nem értesítette őt. Ellentétben a Magyar Hírlap január 7-ei cikkével, amely szerint két hullámban, először 13, majd 30 terrorista érkezett az országba, Gálszécsi számot nem tud biztonsággal mondani. Van ugyan olyan információja, hogy érkeztek Magyarországra terroristagyanús személyek olyan céllal, hogy akár itt, akár egy másik országban aktivizálódnak. De azt, hogy pontosan mennyien jöttek, azt szerinte a Magyar Hírlap riportere is csak akkor tudhatná, ha ott állt volna a határon, és megszámolta volna őket.

A titkosszolgálat se létszámánál, se technikájánál fogva nem alkalmas arra, hogy az efféle személyek mozgását figyelje az ország területén belül, de más államok titkosszolgálata sincs berendezkedve erre. Hogy az úgynevezett hibernált terroristák (mármint olyanok, akik békés foglalkozást választva letelepednek, és csak egy meghatározott jelre lépnek akcióba) felbukkantak Magyarországon, az a miniszter szerint csak egy sejtés. „Ha a tények birtokában lennénk, akkor feltehetően azt is tudnánk, hogy kik ezek a személyek” – mondja cáfolhatatlanul. Sajnos – folytatja – a világ legalább húsz éve együtt él a terrorizmussal, ez alatt az idő alatt a terrorizmusnak is kialakultak a maga módszerei. Vannak úgynevezett raktározó emberek is, akiknek csak annyi a szerepük, hogy egy csomagot őrizzenek, amit egy adott jelszóra oda kell valakinek adni. Olyan is előfordulhat, hogy az illető nem is tudja, mit őriz.

Nagy kérdés, hogy megkapta-e az új rendszer titkosszolgálata az órendszerbelitől valamennyi információt az itt tartózkodó terroristacsoportokról. Ebben ugyanis Gálszécsi egyáltalán nem biztos. Öröm az ürömben, hogy a terrorizmus nemzetközi méretű fenyegetése a titkosszolgálatokat is valamilyen módon összehozza. Ami nem jelenti azt, hogy mindig minden információt kicserélnek egymással, de a terrorellenes ügyekben jó az együttműködés.

A lakosság védelme elsősorban a rendőrség feladata – szögezi le a miniszter. De bevallja őszintén, hogy itt a legnehezebb a helyzet. Egy kiélezett nemzetközi szituációban a lakosságnak is vannak önmagával szembeni kötelezettségei. Példának okáért Nyugaton a csomagok metrón „felejtése” a terroristák egyik kedvelt módszere. A lakosság az ilyen esetek leleplezésében segíthetne leginkább. Híresztelések terjednek a kórházak ellen várható merényletekről is, de erre – világosít fel a titkosszolgálat főnöke – nincs nemzetközi példa. „Én ezt nagyon embertelennek tartanám – vallja Gálszécsy. Azért vagyok ebben az egész ügyben optimista, mert azt gondolom, hogy az arabok reálisan látják, hogy a mi hozzájárulásunk az esetleges háborúban kizárólag humanitárius – egészségügyi – lenne.

Hát, mindenki őrizze meg a pánikot!

• Beszélő