Skip to main content

Még két vélemény

Vissza a főcikkhez →


Paládi József (Magyar Fórum, 1992. június 4.)

„…A munkanélküliek rájöttek: ez nem is olyan rossz. Más kérdés, hogy továbbra is siránkoztak sanyarú sorsuk fölött… Azt látom ugyanis naponta, hogy aki akar dolgozni, az talál munkát. Kórházakban, csecsemőotthonokban betöltetlen állások vannak, hogy a Kőbányai Sörgyár folyamatosan felvesz segéd- és betanított munkásokat, aki rendre otthagyják, annak ellenére, hogy természetbeni juttatásként annyi sört ihatnak, amennyi beléjük fér. – Kevés a bér – a 9 ezer forint – mondják ők. – Nem ízlik a munka – mondom én.

…Amennyiben csökkenne a (munkanélküli) járadék, az elkényelmesedett, túlfizetett maszekoló munkanélküliek kénytelenek lennének jövedelmezőbb foglalkozás után nézni. Miután megcsappanna a »hivatásos munkanélküliek« tábora, a felszabaduló pénzt képzésre lehetne fordítani…”

Kiss Gyula munkaügyi miniszter (A parlament Egészségügyi és Szociális Bizottságának ülésén, 1992. június 4.)

„…A munkaügyi politika és a kormány nagyon komolyan veszi a munkanélküliséget, és úgy éli meg ezt a kérdést, ahogyan egy érett társadalomtól ez elvárható. Ennek a néhány százezer embernek egész egyszerűen a nyakába szakadt a szerkezetátalakítás, a gazdasági váltás, amelyen az országot megpróbáljuk keresztülvinni. Ezek az emberek valódi áldozatai ennek a folyamatnak. Valódi, összetettségében elemezhető problémaként kezeljük a munkanélküliséget, és messze nem úgy mint ahogy sajnos a közhangulatban egyre gyakrabban megjelenik, miszerint munkakerülőkből és munkát vállalni nem akarókból állna a munkanélküliek tömege. Hangsúlyozom, ezt fontos kimondani, mert a közvéleményben, a rádióban, a tévében hallott állampolgári megnyilatkozások miatt erről mindenképpen szólni kell.

… a működtethető és stratégiailag fontos foglalkoztatáspolitikai aktív elemek oldalán következő helyen a közhasznú munkavégzést említeném… Valahol kezelni lehet vele azt a nem valós, de a társadalomban benn lévő értékítéletet, hogy itt ingyen osztogatunk munkanélküli-segélyt. …Egyre több gondot okoz nekem, hogy ezek ellen a vádak ellen védekezni kell, hogy a munkaügyi politika túl liberalizált, és feleslegesen fizet ki a munkanélkülieknek pénzt. Tessenek egy picit jobban odafigyelni, hányszor vagyunk kénytelenek ez ellen az abszurdum ellen védekezni.”












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon