Skip to main content

–upor–

–upor–: Úttévesztés


Juhász Pál szerint a kormány jelenlegi fejlesztési programja nagyjából a múlt század közepi koncepciók és a 1970-es évek fejlesztési terveinek folytatása. A 70-es évek terveihez képest vannak ugyan korrekciók, de ezek csupán a szélsőségeket enyhítik. Ez a mostani terv őrzi azt az elgondolást, hogy mind a tranzitforgalom, mind a hazai térközi összeköttetés döntően Budapesten keresztül haladjon, és az új vonalakat is az eddigi legfrekventáltabb útvonalak mellé rendeli.

–upor–: Bomba hírek


Az utóbbi napokban a magyar sajtóban különböző, egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot az arab terroristák magyarországi tevékenységéről. Jó lenne pontosan tudni, mi is a helyzet, mielőtt az emberek elhalasztanák soros vakbélműtéteiket, s lemondanának a tömegközlekedés örömeiről, s mielőtt jómagam is gyanakodva kezdeném figyelni a házunkban lakó, ez idáig rokonszenvesnek és ártalmatlannak tűnő arab házaspárt.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon