Skip to main content

Üröm az örömben

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Bauer Tamás cikkek egész sorában bizonyítja be, hogy a Fidesz képmutató, következetlen, szószegő, becstelen és fittyet hány saját alapelveinek is. Meg kell vallanom, hogy okfejtéseit élvezettel olvastam, kételkedés nélkül, hevesen bólogatva. Helyeslésemnek nem is annyira az érvelés tárgyi alapja adott tápot, mint inkább egy mögöttes érzés. A bennem nem is túl mélyen rejlő öreg Fidesz-drukker csalódottan tapasztalja, hogy a mérvadó radikális ifjak többsége csak frazeológiájában radikális. A szabadversenyes-liberális közhelyek szajkózása színtiszta konformizmus. Radikálisnak lenni annyit jelent, mint az elveket – saját elveinket is – kompromisszummentesen és szakadatlanul szembesíteni azoknak az embereknek az életével és napi problémáival, akiken elveink érvényesítése útján segíteni akarunk.

Orbán Viktor a Beszélő január 5-i számában tizenöt példával bizonyítja be, hogy Bauer Tamás állításai valótlanok, a Fidesz hű maradt a nevéhez, és általánosságban véve is hű maradt, ellentétben az SZDSZ-szel, mely – ha éppen nem a Fidesz programját veszi át – ostobaságot ostobaságra halmoz, és még csak le sem járatható, mert magát járatja le. Ezenkívül persze képmutató, következetlen, szószegő, becstelen, satöbbi, satöbbi. Meg kell vallanom, hogy Orbán fejtegetéseit is élvezettel olvastam, hevesen bólogatva. Helyeslésemnek ezúttal sem az érvelés tárgyi alapja adott tápot – a stílusa már inkább –, hanem főként egy mögöttes érzés. Számtalanszor kellett tapasztalnom, amióta parlamenti párt vagyunk, hogy az elkerülhetetlen alkalmazkodást a legalitás körülményeihez mi is összekeverjük az elvtelen taktikázással. Olykor mintha mi is elfogadnánk, hogy a politika szükségképpen mocskos dolog. Még azt sem tisztáztuk, hogy a jövő piacgazdaságos Magyarországán – ha lesz valaha ilyen – elsősorban mely rétegek érdekképviseletét vállaljuk fel. Az efféle perspektívátlanságra csak a gondolati felkészületlenség lehetne a mentség. Mi azonban taktikai megfontolásokból nem gondolkodunk előre.

Élveztem tehát Bauert is, Orbánt is, de örömöm tengerébe vegyült néhány ürömcsepp. Két olyan párt képviselőjéről van szó, amelynek – a Provincia uralkodó erőitől okkal megrettenve – mégsem folyvást csak marakodnia kellene. Elképzelhető-e, hogy két ilyen okos ember hibátlannak tartja saját pártja működését a másik vonatkozásában? Vagy még rosszabbtól kell félni, attól, hogy saját szemetüket – taktikai okból – ágy alá söprik, a másikét pedig a szoba közepére?

Mindezzel nem állíthatom, hogy az igazság egyformán oszlik meg a két fél között. Csupán arra hívnám fel a figyelmet, hogy az újságírásban a hazugság nem a tények elferdítésével, hanem célzatos elhallgatásukkal kezdődik. És a szálka is tény, nemcsak a gerenda.

Magyarországon semminek sincs kevesebb hitele, mint a pártos gondolkodásnak. A pártos gondolkodással szemben táplált elementáris gyanú a szovjetrendszer egyik legbecsesebb szellemi öröksége.










Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon