Skip to main content

Variációk a félelemre

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A rendőri készültséggel kapcsolatban Suha Györgyöt, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőjét kerestük meg kérdéseinkkel.

Beszélő: Miért volt szükség erre a rendőri akcióra?

– A rendőrség utasításokat hajt végre. Többször hangsúlyoztuk, hogy preventív rendőrségi akcióról van szó.

Beszélő: Az utasítások honnan jöttek?

– Az országos rendőrfőkapitány úr adja ki azokat az utasításokat, melyeket az utcán lévő állomány végrehajt.

Beszélő: Ő, gondolom, a belügyminisztertől kapott utasítást.

– A Belügyminisztériumtól való leválás óta az ORFK önálló. Ez az önállóság azonban sokszor kérdéses az itt dolgozók számára. Egy folyamatnak vagyunk az elején, és úgy érzem, hogy a Belügyminisztérium is és a rendőrség is konkrét lépéseket tesz annak érdekében, hogy ez az önállóság végre jól körülhatárolható módon kialakuljon. Ennek egy része az a kérdés, hogy mikor és ki vezényel ki rendőröket.

Beszélő: Eszerint mégis elképzelhető, hogy az utasítás nem a főkapitány úrtól indult ki.

– Ez elképzelhető ugyan, de én magam sem tudom.

Beszélő: Volt-e a rendőrség birtokában olyanfajta információ, amely arra utal, hogy valami készül; lázadás, taxisblokád, forradalom stb.

– Nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy elképzeljük, ezek az áremelések sokkoló hatásúak lehetnek. Érkeztek hozzánk olyan információk, amelyek a taxisblokád esetleges megismételésére utaltak. Ezek azonban később nem igazolódtak be.

Beszélő: Meddig tart még a rendőrségi akció?

– Fokozatosan csökkent ez a fajta készenlét, igazából most már egy erőteljesebb közbiztonsági razziának megfelelő készültség van csak az utakon.

Beszélő: Várható, hogy a jövőben a rendőrség ugyanezt teszi, ahányszor áremelésre kerül sor?

– Szeretném, hogy ez ne így legyen. Az ilyenfajta rendőri jelenlét természetesen többféle érzelmet vált ki. A rendőrséget sem lehet állandóan készenléti állapotba helyezni. Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy értékeljem, erre az akcióra miért volt szükség, hiszen ez nem az én feladatom. A taxisblokád azonban annak idején nyitva hagyott bizonyos kérdéseket. Olyan kérdéseket, amelyek a gyülekezési törvény és a nem létező rendőrségi törvény kapcsán mindenkiben fölmerülnének. Nem tisztázódott például az, hogy a gyülekezési törvény be nem tartásakor a rendőrségnek nincs lehetősége mérlegelésre. Egy be nem jelentett tüntetést föl kell oszlatni.

Beszélő: Ha jól értem, akkor annak idején – amennyiben a rendőrség következetes akart volna lenni – mind a taxisblokádot, mind a kormánypárti tüntetést föl kellett volna oszlatnia?

– Azt hiszem, hogy ez így van. Tudomásul kell azonban azt is venni, hogy akkor, amikor a rendőrséget mint megoldást az illetékes vezetők előtérbe helyezték, akkor a rendőrség már nem lett volna képes semmilyen eszközzel a válságot feloldani. Azért is volt ez a mostani készültség, hogy ilyen rendőrileg kezelhetetlen szituáció még egyszer ne jöhessen létre.

– Köszönöm a beszélgetést.

Megkérdeztünk egy pesti hídfeljárónál posztoló rendőrt is.

Beszélő: Feltehetnék önnek néhány kérdést a rendőri készültséggel kapcsolatban?

– Feltehet, de úgyse válaszolhatok. Kérdezze a főkapitány urat, csak ő válaszolhat.

Beszélő: Mégis, meg tudná mondani, hogy meddig kell itt állniuk?

– Hát azt mi is szeretnénk tudni.

Beszélő: Milyen feladatokat kaptak?

– Benne van az újságokban. Többet nem mondhatok.

Beszélő: Ha, mondjuk, valakik tüntetnének, akkor mi az utasítás, mit csináljanak?

– Tüntetésről szó sincs, és ha engem kérdez, nem is lesz semmiféle tüntetés.

Beszélő: Mi az ön véleménye erről az egészről?

– Hát véleményem, az van, magasan és jó vastagon.

Beszélő: A kollégái mit mondanak?

– Mindenkinek megvan a véleménye erről a dologról, gondolom, magának is, nem?

Beszélő: De igen. Köszönöm a beszélgetést.
































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon