Skip to main content

[A levél]

Vissza a főcikkhez →


F. Havas Gábor
részére

Tisztelt Havas Gábor Úr!

Továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, amelyet 1993. február 8-i, illetve a tegnap esti, késő éjszakába nyúló telefon beszélgetésünk elején is egyértelműen közöltem: Mezei György és az ÚJCSAKÖ ügyében csak Dr. Derce Tamás polgármester úrral együtt tudok érdemben nyilatkozni.

A későbbi viták elkerülésének érdekében kinyilvánítom, hogy tegnap esti telefon beszélgetésünket magánbeszélgetésnek tekintem, amely alkalmas volt az említett ügyben valamilyen módon érintett felek álláspontjának ütköztetésére. Ennek során arról győződtem meg, hogy Ön ebben az ügyben oly mértékben elfogult, amely miatt az Ön részéről objektív tájékoztatás nem várható el. Ezért beszélgetésünk nyilvánosságrahozatalát – amennyiben ez annak ellenére szándékában állna, hogy velem ezt előzetesen nem egyeztette – nem áll módomban engedélyezni.

Egyúttal kérem önt, hogy a későbbiek során közérdekű ügyekben a Polgármesteri Hivatal sajtóreferensén keresztül (Bangha Katalin, 169-3658) keressen meg. A vele egyeztetett témában és időpontban a Polgármesteri Hivatal hivatalos helyiségében rendelkezésére állok.

Budapest, 1993. február 15.













Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon