Skip to main content

Petike (ki) jár

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
avagy egy lócsiszár fekete pénteke


Győri Péter a Beszélő 1993. február 6-i számában figyelmeztette az újpesti önkormányzatot baj lesz ebből! Hosszadalmas s a lényeget sokszor figyelmen kívül hagyó elaborátumát – Újcsakö-ügyben – nehéz nem figyelembe venni; mondhatnánk ékköve annak a sajtóhadjáratnak, az esetenként alpári, gyalázkodó hangnemű, az újságíró-etikát semmibe vevő cikkhalmaznak (…dombnak), amely egyetlen célt szolgál: minden elvet sutba dobva megmenteni Mezei Györgyöt, az Újcsakö fényes tekintetű nagyurát, a kiváló szociális munkást, a jeles létminimum-számítót, a jó fővárosi összeköttetésekkel rendelkező alapítványtévőt s kurátort, a családsegítő vezetőjét, fővárosunk Pro Urbe-díjasát.

E kitüntető jelzők közé merte becsempészni – galád s orv módon! – Újpest fegyelmi biztosa a maga kopár, színtelen, de ornamentikában szintúgy gazdag szószerkezeteit, a jogosulatlan ingatlanvásárlástól kezdve a tisztázatlan alapítványi manővereken át a szabálytalan utalványozási rendszerig és még sok egyébig, amelyek nevesítésére most nincs elegendő hely és idő.

A nevetségességig tragikus, hogy a magyar társadalom prominens tagjai (most neveket kár sorolni) információk kérése nélkül aláírtak egy olyan folyamodványt, amelyben hitet tesznek Mezei György ártatlansága mellett; az ő jó hírére alapozva kérik Újpest önkormányzatát, hogy mentsék fel minden vád alól, kvázi fejezzék be az inkriminált személy elleni bosszúhadjáratukat, az ötvenes (máshol harmincas) évek óta ismert koncepciós pert. Tették ezt intézet- és intézményvezetők, akadémiai nagydoktorok, kandidátusok stb. Hangsúlyozzuk: anélkül, hogy a vizsgálati anyagok ismeretében lettek volna.

A régi reflexek nem Újpest önkormányzatában, hanem a Mezei Györgyöt – szerintünk kritikátlanul – védőkben működtek. A (rágalom) hadjáratba „beszállt” – kibicnek nem nevezhető – képviselők, tisztségviselők zöme elegánsan lesöpörte az asztalról az államháztartási törvényt, a számviteli törvényt, az önkormányzati törvényt, hogy csak a fontosabbakat említsük, s argumentálásában Mezei originalitásáról, karitatív tevékenységéről, pótolhatatlanságáról vallott, erősen szubjektív töltettel.

Milyen tényeket hagytak figyelmen kívül a cikkírók, Bognár Szabolcs, Győri Péter, F. Havas Gábor s a többiek?

1. 1990 decemberében a Mezei vezette Újcsakö – a IV. kerületi önkormányzat (megkerülésével, kijátszásával, rászedésével – nem kívánt törlendő) – bár nem rendelkezett önálló jogi személyiséggel, mégis megvásárolt egy 1561 négyzetméteres ingatlanrészt, amelyet fél év múlva (az önkormányzat ismételt meg nem kérdezése után…) továbbadott a Twist Oliver Alapítványnak. Szépséghiba: Mezei nem gyakorolhatta az önkormányzat tulajdonosi jogait. (Esetleges támadások kivédésére: ez ügyben már 1991-ben futottunk egy kört.)

2. Mezei György – ismételten áthágva hatáskörét – az Újcsakö nevében 500 000 Ft készpénzzel járult hozzá a Twist Oliver Alapítványhoz.

Győri úr! A nemzeti nonchalance eme jegyében, a káposztásmegyeriek nevében is kérjük, ha teheti, a Menhely Alapítványból (1991-ben 22 millió, 1992-ben 33,5 millió fővárosi költségvetési támogatással működött!) ne csak a kivert újpestieket, de a káposztásmegyerieket is támogassa! Ha nem teszi meg, mi nem fogunk koncepciós pert kezdeményezni, bár a főváros egyetlen megtévedt báránykája ügyében jobban s gyorsabban szervezte meg önmagát, kádereit, mint pl. 30 000 fős „slum” (1. a néphumort: Tengiz… alias Káposztásmegyer) infrastruktúrája ügyében. Péterek és Szabolcsok! Demagógia ide vagy oda: Hic Rhodus, hic salta, itt is tessék jótékonykodni!

S ha a Menhely könyvelését vizsgálná valaki (csak a példa kedvéért, s nem vádaskodva!), ki fog interveniálni?

Ki kell végre mondanunk: sohasem volt ez politikai ügy! Volt persze, aki annak dagasztotta, fújta, tupírozta, de a léggömb mára kipukkadt.

Távlatokban – a roncsok alatt – nemcsak Mezei György intézményvezetői kadavere rejlik, hanem a „puha” szociálpolitikai is; hiszen a színfalak mögött csatázott a paternalista rendben megfogant, liberális, engedményeket kicsikaró szamizdatos családsegítés a „kemény”, restrikciós, durván és nyíltan kapitalista elemeket felmutató mai „szociálpolitikával”. Földszintes mentség Uraim, hogy három éve nem erre voksoltunk! Helyette szemérmetlenül – ráadásul Mezei hátán! – belovagolni az ellenzéki Pantheonba! Pfúj barátaim, politikai dilettantizmus, ordenáréság; ne csodálkozzanak, ha a kormánypárt bajsza alatt mosoly éled: az SZDSZ-es főváros jól összeugrott egy másik SZDSZ-es kerülettel. Hja, ha ezek egymás közt sem értenek egyet…

Miért nem kiáltott fel senki: hogy ügyet védek, nem személyt! Miért nem mondta senki, hogy felül lehet, felül kell emelkedni partikuláris érdekeken, s ne a mundér becsületét védjük! Mert így bárki megdobálhatja önöket sárral, s sunyíthat: más is, több is volt ott! Nagy pénzek forogtak…

Uraim! Mikszáth mamelukjaivá lesznek. Tisza kártyapartnereivé züllenek, ha most holmi monarchiabéli avítt fringiát ragadva vagdalkoznak – rég nem Mezei mellett! Kolhaas Mihály, Don Quijote nem korrespondál Mezei Györggyel. Ők mindenben korrekten küzdtek a maguk vélt vagy valódi igazáért. Igaz, nem kellett könyvelést vezetniük…

3. A fegyelmi bizottság szerint szabálytalan utalványozások történtek. Hol 117 ezer Ft-ot utalt ki Mezei Mezeinek, hol nincs felvevője 150 ezer Ft-nak, de az is tény, hogy „a kivitelezők által benyújtott számlák” műszaki tartalmának ellenőrzése és igazolása egyetlen esetben sem történt meg, valamint a szerződések teljesítését senki nem igazolta.

Nem említettük még a szabálytalanul létrehozott Lehetőség Alapítványt, a Demokratikus Ligától felvett jogszerűtlen kölcsönt, az ezzel egy időben (igaz kamatmentesen!) másoknak adott közel 5 millió forintnyi kölcsönösszeget (miközben az adó, illetve társadalombiztosítási kötelezettséget nagyvonalúan annulálták) s az Újcsakö üres számlájára érkező követeléseket a polgármesteri hivatal kényszerült kiegyenlíteni a tővel-heggyel összehordott eszköznyilvántartást, a hiányzó analitikus és főkönyvi összevetést, az 1992-es év nemlétező könyvelését, a „sajátos” készletjegyzéket stb. stb.

Ne firtassuk a segélyező TEAM döntéseit, a visszafizetendő segélyekről (nem) vezetett nyilvántartást, a hajléktalanok ügyét, a vitatható validitású létminimum-számításokat, az alapítványi összefonódásokat (miszerint a Twist Oliver, a Lehetőség és az Újcsakö halmaza jórészt lefedi a másikát; céljait, vezetőit, munkatársait, pénzeit elegánsan egymásba mosva) stb. Gondolom Győri Péternek, a Twist Oliver Alapítvány tagjának, kurátorának minderről nem volt fogalma. Kérem olvassa el, hogy 1991. május 7-én mit is írt alá Győri Péter.  Emlékezetébe idéznénk a 7. és 13. pontot.

A legszebb – magáért BESZÉLŐ – példa:

„Kölcsönszerződés”

Az Újcsakö, a Twist Oliver Alapítvány alapító tagja 220 000 Ft kamatmentes kölcsönt ad a mai napon a Twist Oliver Alapítványnak.

Visszafizetési határidő: 1992. december 31.

Budapest, 1992. június 11.”

Most figyeljenek!

Átadó Mezei György (Újcsakö); Átvevő Mezei György (Twist O. Alapítvány)

No comment.

Ráadásul egy kis hab a tortára:

Mezei 1990-ben (még a tanácstól), 1991-ben (a polgármesteri hivataltól) hasonló „butuska” apróságok miatt már kapott dorgálást. Győri úr szerint „majd belejön Gyurka!” az intézményvezetésbe. Szerintünk is. De a fegyelmi tanács döntése szerint nem Újpesten! Tán a fővárosnál. Újpesten – harmadszorra – már nem kap lehetőséget.

Líra:

Babits Mihály: Csak posta voltál című versének végén továbbgondolandó választ ad mindannyiunknak:

„Életed gyenge szál, amellyel szőnek
a tájak s múlt dob hurkot a jövőnek:
amit hoztál, csak annyira tied
mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy
magad is, kit a holtak lépte vet.”

 Érthetőbben: „az egyéni lét a történetinek függvénye: mindnyájan csakis annyiban éltünk, amennyiben szellemi elődeink s utódaink vannak, amennyiben közvetítettünk és tudatosan folytattunk valamit.”

Sapienti sat.

Dr. Derce Tamás polgármester, SZDSZ
Nagy István alpolgármester, Fidesz






































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon