Skip to main content

Sekélyszántás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nos, kereshet másikat! A többségi frakció nagy többséggel megvonta bizalmát a polgármestertől. A kapitális frakció belső kompromisszuma szétbomlott, Síklaky István nyugdíjba megy.

A polgármester lemondása mindenekelőtt a Síklaky család többségi frakciójának, Síklaky Virágnak (7 éves), Hangának (5 éves), Dávidnak (3 éves) és anyukájuknak a pozícióit erősíti. Ha ők mondatták volna le a polgármestert, akkor a dologban nem is lenne semmi különös. Ha a Lehel piacról vonultak volna a békétlenek a Béke térre, hogy adják ki nekik tálcán azoknak a fejét, akik meg akarják zavarni a piac rendes, bűzös, mocskos, Köjáltól elrugaszkodott, zsebtolvajos életét – az is érthető lenne. Ha a képviselő-testület elolvassa a polgármester programját, s úgy dönt, hogy abból ő nem kér, abban sem lenne semmi meglepő.

De más történt. Síklaky István engedélyezte, hogy a területhasznosítási projektek menedzselésére szerveződő irodába három embert felvegyenek a polgármesteri hivatal állománykeretének a terhére, s a képviselő-testület ebből arra a következtetésre jutott, hogy a polgármester nem elég nagykorú ahhoz, hogy az apparátusa fölött a munkáltatói jogokat gyakorolja, ezeket tehát szépen le kell osztani a polgármester, az alpolgármesterek és a képviselő-testület által alakított bizottság között.

A kormány és a kormánytöbbség, ami a fantáziájából telt, azt már megtette annak érdekében, hogy polgármester Magyarországon normálisan és jogszerűen tevékenykedni ne tudjon. A munkáltatói jogok korporativizálásának az ötlete azonban már nem telt ki a törvényalkotók fantáziájából, így azután a polgármester munkaügyi lefegyverzésének a gondolatát sehogy sem lehet összebékíteni az önkormányzati törvénnyel. A köztársasági megbízott felhívta a képviselő-testület figyelmét erre a sajnálatos tényre. Ezek után a testület huszonhét jelen volt tagjából húsz arra szavazott, hogy a törvénysértő rendelkezést vonják vissza, de ez nem volt elég, mert a minősített többséghez a képviselő-testület összlétszámának legalább a felét kitevő „igen” szavazat kell. A képviselőtestület a későbbiekben nem volt hajlandó több képviselő jelenlétében megismételni a szavazást – foglalkozzon az üggyel az Alkotmánybíróság, a XIII. kerület non coronat! Ekkor döntött úgy a többségi frakció, hogy neki egy olyan polgármester, aki megátalkodottan ragaszkodik törvényes jogaihoz és munkája alapfeltételeihez, nem kell! A bizalmatlansági nyilatkozat, amelyet a jelen lévő 22 szabaddemokrata-képviselőből 16 fogadott el, a polgármestert szembeállítja a „Konstrukciók egy világnézetről” című könyvében képviselt elvekkel. (Elég egyszerű dolguk volt, mivel a polgármestertől idézett elvek a döntéshozatali folyamatról szóltak, a vita pedig a végrehajtási folyamatról. A kettő természete – nyilvánvalóan – eléggé eltérő.)

Ebben a bizalmatlansági nyilatkozatban benne van a kor lelke. Az a tény, hogy egy testületi döntés funkcionálisan képtelen helyzetet teremt, egészen súlytalannak bizonyul a személyi erőviszonyok átrendezésének szándéka mellett. Továbbá egészen súlytalannak bizonyul, szóba sem kerül, nem számít tényezőnek az az országban alighanem egyedülálló polgármesteri program, ami ekkor már a képviselők kezében van.

A polgármesteri program egyik pedánsán vezérelt mondata szerint: „Nyilvánvaló, hogy minden új eszme, új megoldás, új ötlet először kisebbségi álláspontként, kisebbségi törekvésként jelenik meg, és a sok egymástól is különböző kisebbségi törekvésből válogatódnak ki azok, amelyek a többség törekvésévé válnak, vagy amelyek megvalósítására irányuló lépéseket a többség legalábbis eltűri, hogy majd az evéskor állapítsa meg, ízlik-e a puding.” A probléma csupán az (a mondatszerkezet bonyodalmain túl), hogy a puding iránti érdeklődés elenyésző a kavargatás iránti érdeklődéshez képest. Nem a puding a tét, hanem a fakanál.

Síklaky Istvánnal fordulatos élete során nem először történik meg, hogy a recepttől a pudingig vezető úton feltartóztatják a fakanalát. A szarvasi liskaista kísérlet pudingját éppúgy lelökték a tűzhelyről, mint a kerepestarcsai mintafaluét, de a receptek zöméhez eleve nem is került tűzhely. Úgy néz ki, hogy Síklaky István pudingjait csak a profitorientált kuncsaftok hagyják végigfőzni, a próbáig csak a vállalkozási szférában rendelt magánpudingjai jutnak el, a közszolgálati ügyfeleket mintha nem motiválná eléggé a közgyomor korgása.

Az angyalföldi polgármester lemondatása ékesen példázza azt a tendenciát, ami ebben az egész bánatos rendszerváltásban igen következetesen érvényesül, hogy tudniillik a rendszerrel kapcsolatos kérdéseket és gondolatokat, a strukturális alapproblémákat, a célirányosan működő mechanizmusok, automatizmusok, intézményi keretek felépítésének a feladatait, magát a rendszerszemléletet félresodorja a személyválogatási láz.

A személyi problémák elrendezése végett habozás nélkül szétoldják a kormány felépítésének funkcionális logikáját; a funkcionárius (megtartása vagy kirúgása) fontosabb a funkciónál, a szelektálás fontosabb a (kontra)szelekciós mechanizmusoknál, a tulajdonos kiléte fontosabb a tulajdonlás rendszerénél és szabályozásánál. Ez a fontossági sorrend határozza meg a törvényalkotás menetrendjét, ez rúgja szét a rendszerépítés logikáját.

Az a tapasztalat, hogy ahol Síklaky István jelen van, ott nem tud eleget fecsegni a felszín, sem eleget hallgatni a mély. Síklaky nehezen tud elhallgatni addig, míg nem kerek a világ, amíg az érvek láncolata körbe nem ér, amíg meg nem válaszoltatik minden, ami megválaszolható, s ez időközönként bizonyára idegesítő. Mindenesetre nehezen tud Síklaky közelében kielégülni a fecseghetnék felszín, s ez a kielégületlenség megbosszulja magát. A koncepciókban, céltudatosságban és józanul tervezett lépésekben szűkölködő, személyeskedő, sekélyszántásos politikai gyakorlat, úgy látszik, nem bírja el hosszú távon Síklaky Istvánt. De önmagát sem.




















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon