Nos, kereshet másikat! A többségi frakció nagy többséggel megvonta bizalmát a polgármestertől. A kapitális frakció belső kompromisszuma szétbomlott, Síklaky István nyugdíjba megy.
A polgármester lemondása mindenekelőtt a Síklaky család többségi frakciójának, Síklaky Virágnak (7 éves), Hangának (5 éves), Dávidnak (3 éves) és anyukájuknak a pozícióit erősíti. Ha ők mondatták volna le a polgármestert, akkor a dologban nem is lenne semmi különös. Ha a Lehel piacról vonultak volna a békétlenek a Béke térre, hogy adják ki nekik tálcán azoknak a fejét, akik meg akarják zavarni a piac rendes, bűzös, mocskos, Köjáltól elrugaszkodott, zsebtolvajos életét – az is érthető lenne. Ha a képviselő-testület elolvassa a polgármester programját, s úgy dönt, hogy abból ő nem kér, abban sem lenne semmi meglepő.
De más történt. Síklaky István engedélyezte, hogy a területhasznosítási projektek menedzselésére szerveződő irodába három embert felvegyenek a polgármesteri hivatal állománykeretének a terhére, s a képviselő-testület ebből arra a következtetésre jutott, hogy a polgármester nem elég nagykorú ahhoz, hogy az apparátusa fölött a munkáltatói jogokat gyakorolja, ezeket tehát szépen le kell osztani a polgármester, az alpolgármesterek és a képviselő-testület által alakított bizottság között.
A kormány és a kormánytöbbség, ami a fantáziájából telt, azt már megtette annak érdekében, hogy polgármester Magyarországon normálisan és jogszerűen tevékenykedni ne tudjon. A munkáltatói jogok korporativizálásának az ötlete azonban már nem telt ki a törvényalkotók fantáziájából, így azután a polgármester munkaügyi lefegyverzésének a gondolatát sehogy sem lehet összebékíteni az önkormányzati törvénnyel. A köztársasági megbízott felhívta a képviselő-testület figyelmét erre a sajnálatos tényre. Ezek után a testület huszonhét jelen volt tagjából húsz arra szavazott, hogy a törvénysértő rendelkezést vonják vissza, de ez nem volt elég, mert a minősített többséghez a képviselő-testület összlétszámának legalább a felét kitevő „igen” szavazat kell. A képviselőtestület a későbbiekben nem volt hajlandó több képviselő jelenlétében megismételni a szavazást – foglalkozzon az üggyel az Alkotmánybíróság, a XIII. kerület non coronat! Ekkor döntött úgy a többségi frakció, hogy neki egy olyan polgármester, aki megátalkodottan ragaszkodik törvényes jogaihoz és munkája alapfeltételeihez, nem kell! A bizalmatlansági nyilatkozat, amelyet a jelen lévő 22 szabaddemokrata-képviselőből 16 fogadott el, a polgármestert szembeállítja a „Konstrukciók egy világnézetről” című könyvében képviselt elvekkel. (Elég egyszerű dolguk volt, mivel a polgármestertől idézett elvek a döntéshozatali folyamatról szóltak, a vita pedig a végrehajtási folyamatról. A kettő természete – nyilvánvalóan – eléggé eltérő.)
Ebben a bizalmatlansági nyilatkozatban benne van a kor lelke. Az a tény, hogy egy testületi döntés funkcionálisan képtelen helyzetet teremt, egészen súlytalannak bizonyul a személyi erőviszonyok átrendezésének szándéka mellett. Továbbá egészen súlytalannak bizonyul, szóba sem kerül, nem számít tényezőnek az az országban alighanem egyedülálló polgármesteri program, ami ekkor már a képviselők kezében van.
A polgármesteri program egyik pedánsán vezérelt mondata szerint: „Nyilvánvaló, hogy minden új eszme, új megoldás, új ötlet először kisebbségi álláspontként, kisebbségi törekvésként jelenik meg, és a sok egymástól is különböző kisebbségi törekvésből válogatódnak ki azok, amelyek a többség törekvésévé válnak, vagy amelyek megvalósítására irányuló lépéseket a többség legalábbis eltűri, hogy majd az evéskor állapítsa meg, ízlik-e a puding.” A probléma csupán az (a mondatszerkezet bonyodalmain túl), hogy a puding iránti érdeklődés elenyésző a kavargatás iránti érdeklődéshez képest. Nem a puding a tét, hanem a fakanál.
Síklaky Istvánnal fordulatos élete során nem először történik meg, hogy a recepttől a pudingig vezető úton feltartóztatják a fakanalát. A szarvasi liskaista kísérlet pudingját éppúgy lelökték a tűzhelyről, mint a kerepestarcsai mintafaluét, de a receptek zöméhez eleve nem is került tűzhely. Úgy néz ki, hogy Síklaky István pudingjait csak a profitorientált kuncsaftok hagyják végigfőzni, a próbáig csak a vállalkozási szférában rendelt magánpudingjai jutnak el, a közszolgálati ügyfeleket mintha nem motiválná eléggé a közgyomor korgása.
Az angyalföldi polgármester lemondatása ékesen példázza azt a tendenciát, ami ebben az egész bánatos rendszerváltásban igen következetesen érvényesül, hogy tudniillik a rendszerrel kapcsolatos kérdéseket és gondolatokat, a strukturális alapproblémákat, a célirányosan működő mechanizmusok, automatizmusok, intézményi keretek felépítésének a feladatait, magát a rendszerszemléletet félresodorja a személyválogatási láz.
A személyi problémák elrendezése végett habozás nélkül szétoldják a kormány felépítésének funkcionális logikáját; a funkcionárius (megtartása vagy kirúgása) fontosabb a funkciónál, a szelektálás fontosabb a (kontra)szelekciós mechanizmusoknál, a tulajdonos kiléte fontosabb a tulajdonlás rendszerénél és szabályozásánál. Ez a fontossági sorrend határozza meg a törvényalkotás menetrendjét, ez rúgja szét a rendszerépítés logikáját.
Az a tapasztalat, hogy ahol Síklaky István jelen van, ott nem tud eleget fecsegni a felszín, sem eleget hallgatni a mély. Síklaky nehezen tud elhallgatni addig, míg nem kerek a világ, amíg az érvek láncolata körbe nem ér, amíg meg nem válaszoltatik minden, ami megválaszolható, s ez időközönként bizonyára idegesítő. Mindenesetre nehezen tud Síklaky közelében kielégülni a fecseghetnék felszín, s ez a kielégületlenség megbosszulja magát. A koncepciókban, céltudatosságban és józanul tervezett lépésekben szűkölködő, személyeskedő, sekélyszántásos politikai gyakorlat, úgy látszik, nem bírja el hosszú távon Síklaky Istvánt. De önmagát sem.
Hivatkozott cikkek
- Önkormányzat [7]