Skip to main content

Régi kollégák

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Három új megyei rendőrfőkapitányunk nem felelt meg Szabó Győző formális pályázati feltételeinek, mert nem volt meg a szükséges öt évnyi rendőri gyakorlatuk. A három közül legalább kettőnél – bizonyos jóindulattal – az állambiztonsági részlegnél töltött éveket elfogadták rendőri munkának, hogy kinevezhetővé tegyék a favoritot.

A Nógrád megyei Rafael a III/III-as munkatársa volt, a Pest megyei „dr. univ” Komáromi István (nem tudjuk, mi a dr. univ., de r. alezredes így írja alá magát) a III/1-esnél – vagyis a hírszerzésnél dolgozott, az amerikai vonalon. Íme Komáromi alezredes szigetszentmiklósi rendőrkapitány-jelöltjének önéletrajza:

Önéletrajz

1948. szeptember 16-án születtem Gödöllőn. Apám erdész foglalkozású volt, 1955-ben betegség következtében meghalt. Anyám korábban háztartásbeli – jelenleg nyugdíjas. Hárman vagyunk testvérek; bátyám – Nagy István pusztavacsi lakos – HM-kinevezett polgári alkalmazott, húgom – Murányi Szabolcsné hernádi lakos – a helyi mgtsz adminisztratív dolgozója.

Általános iskolába Pusztavacson és Nagykovácsiban jártam. Gimnáziumi tanulmányaim Nagykőrösön folytattam, 1967-ben tettem érettségi vizsgát. Egyetemi előfelvételisként 1967-ben és 1968-ban teljesítettem katonai szolgálatot. Részben anyagi, részben tanulmányi okok miatt a Közgazdaság-tudományi. Egyetem nappali tagozatán az első év után abbahagytam a tanulást. Szigethalmon, a Pestvidéki Gépgyárban helyezkedtem el, mint betanított forgácsoló.

Toborozásra jelentkeztem s 1970. december 1-jén neveztek ki a Ráckevei Járási Rendőrkapitányság állományába. Előbb járőrként, majd vizsgáló előadóként teljesítettem szolgálatot. 1979. február 1-jén neveztek ki a Szigetszentmiklósi Rendőrőrs Parancsnokává. Beosztásomból áthelyezéssel kerültem 1984. július 1-i hatállyal a Pest megyei Rendőr-főkapitányság állományába, az állambiztonsági szervhez, ahol operatív tiszti majd vizsgálói beosztást kaptam. 1990. február 1-jén a Főkapitányi Titkárságon értékelő-elemző munkakörbe helyeztek. 1990. július 1-jén – kérelmemre – kineveztek a Nemzetbiztonsági Hivatal Pest megyei Kirendeltségén kiemelt főelőadói beosztásba – jelenleg is itt dolgozom.

Házasságot 1971-ben kötöttem Sipos Évával. Házasságunkból két gyermekünk született: Orsolya 18 éves, Gábor 14 éves. Szigetszentmiklós, Munkásőr u. 14/A szám alatt tanácsi értékesítésű OTP-öröklakásban lakunk.

Büntetve nem voltam, hozzátartozóim és családtagjaim is büntetlen előéletűek.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon