Skip to main content

Mi, csótányok / A tulajdonnév helyesírása / Remény

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Mi, csótányok

Torgyán nevezetes TF-beli nagygyűlésén egy lelkes honfi sokszorosított felvilágosító anyagot osztogatott, melyből idézünk:

„A pártok a nép által megmérettek, és könnyűnek találtattak… Az Antall-kormány meghajolt és behódolt a nemzetközi zsidó nagytőke és sajtóhatalom előtt… A nemzeti, hazafias érzelmű erők még nem elég erősek arra, hogy az állami főhatalmat alkotmányos úton megszerezzék. A cél helyes, csak az eszközök gyengék még, a szervezettségről nem is beszélve. A szívós küzdelmet tovább kell folytatni, többféle formában. Nemzeti kormányra csak akkor számíthatunk, ha a nép legszélesebb tömegei egy emberként, közös akarattal, szándékkal fel tudnak sorakozni egy adott pillanatban egy felhívás mögé.” Alaposabb szövegelemzéssel figyelemre méltó mondanivalóhoz jutunk: az alkotmányos út nem járható, adott pillanatban felhívásnak kell érkeznie a nemzeti erők érdekében.

Még szerencse, hogy a röpirat szerzője szerint a rádióra és a tévére a hazafias erők nem számíthatnak, mert itt a kozmopolita liberálisok uszítanak. „A gusztustalan liberális csótányok.”

A művet Balla Gábor jegyzi, persze azt egy ilyen kicsi kutya, mint a mienk, egymaga nem tudja kiszimatolni, hogy e név valódi-e. Azonban ha nagyobb kutyák érdeklődnek a dolog iránt, az irat hozzánk eljutott fénymásolatát készséggel átadjuk, s általában állunk az alkotmányos rend őrzésére hivatott szervezet rendelkezésére.

–o

A tulajdonnév helyesírása

A könyvtárban szimatolva bukkantunk az alábbi érdekes adalékra. A Díjasok és kitüntetettek adattára 1948–1980 című kötetben (P. Togliatti Megyei Könyvtár kiadása, Kaposvár, 1984) az 1972-es Móra Ferenc-díjasok között szerepel a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatóhelyettese, Antal József. Egy „l”-lel. (Két helyen is, a díjankénti és az évenkénti felsorolásban.) Vajon a kötet szerkesztőinek figyelmetlenségével állunk szemben? Vagy a múzeumigazgató-helyettes megfeledkezett a történelmi „ll”-ről?

f.–s.


Remény


Kíváncsi szerkesztőségi kutyánk szimatolni kezdett a kormányhoz közel álló új napilap után. A főszerkesztő, Albert Gábor személyét illetően azonban nem kell a kezdő eb eredményeire hagyatkozni. Őt szerkesztőségünk tagjai régóta nagyra becsülik.

Albert Gábor személye jogos várakozásokat ébreszt. A Bartók Archívum könyvtárosaként, novella- és regényíróként, esszéistaként, a kisebbségi kérdés kitűnő ismerőjeként, az 1848–49-es szabadságharcok emigrációjának és főképp Szemere Bertalannak szakértőjeként ismert jeles író közéleti hevülete köztudott. Nemcsak abból, hogy az Aczél-korszak szerkesztőségeinek egyik legtöbbször visszautasított szerzője volt, hanem abból az 1986-os írókongresszuson elhangzott, nem kis kurázsiról tanúskodó felszólalásából is, melyben az elsők között mondta ki országos nyilvánosság előtt, hogy a szocializmus negyedik évtizede a magyar társadalmat gazdasági, szellemi, erkölcsi és biológiai hanyatlásba vitte. Ezt a beszédet az akkori Beszélő közölte. Szellemi vezércsillagai – sok más egyéb között – a régi magyar történelem és irodalom, a protestáns zsoltározó hagyomány és Szabó Zoltán emelkedett gondolatvilága táján ragyognak. Világlátott, nyelveket beszélő férfiú.

Ám a feladat sem kicsiség. Eget és földet, tüzet és vizet kell egybeötvöznie. A vállalt kormányközeliséget higgadt ítélettel, politikai irányt távolságtartó tárgyilagossággal, határozott kiállást csetepatékon túltekintő emelkedettséggel, elkötelezettséget objektivitással. A kis magyar világot a nagyvilággal, a világ kaotikus sokalakú teljességét a napról napra újabb formát öltő lényeggel és ki tudja még, mi mindennel …

Ki tudja… a választ: az új Magyarország hiteles képét és mélyről jövő vágyképeit az Új Magyarországban tőle várjuk. Bizalommal.

Tellér Gyula




























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon