Utoljára az 1980–85-ös ciklus parlamentje fogadott el egy településfejlesztési koncepciót. Igaz, Hatvani szerint ennek bizonyos elemei átvehetők, mégis szükség van egy új, tudományos alapon nyugvó elképzelésre. Ma – és ez óriási hiba – keverik az elmaradott térségek megsegítését a térségek fejlesztésével, egyoldalúan csak foglalkoztatási kérdésnek fogják föl a problémát, munkahelyteremtésnek szentelve a Foglalkoztatási Alap csekély forrásait (az idén mindössze 1,5 milliárd forintot). Az elmaradott térségek lyukas korsóként viselkednek mindaddig, amíg nem törekednek az elmaradottság felszámolására, az infrastrukturális ellátottság javítására, megkülönböztetett adó- és hitelpolitikára. A másik baj az – mutat rá Hatvani képviselő –, hogy nincs gazdája a regionális politikának: az ezzel összefüggő feladatok legalább négy minisztérium között oszlanak szét, a költségvetés és az adótörvények megalkotása pedig zűrzavaros, mert nem segíti átfogó településpolitikai elképzelés.
Tavaly is, egy hónappal ezelőtt is interpellált az ügyben, miért nincs a kormánynak elképzelése; a kapott miniszteri válaszok mindkét esetben a halogatás benyomását keltették a képviselőben. A Hatvani–Gulyás–Horváth-féle határozati javaslat viszont feszült pillanatban bukkant a felszínre. Épp napirenden volt Budapest kukoricán térdepeltetése, amiért a Fővárosi Közgyűlés elutasította a világkiállítás-rendezést. A kormány az Expo apropójából fővárosi közlekedési beruházásokra szánt pár milliárdot büntetésből, no meg a hon 1100 éves foglalása alkalmából az elmaradott régióknak ígérte. Csütörtökön enyhült a kormány a vásott közgyűlés irányában, reményét fejezve ki, hátha megjavul. Tehát esetleg (bár a pénzügyminiszter egyelőre még Bangkokban van) mégiscsak lehet világkiállítás. De hétfőn Szabó Iván (MDF), a gazdasági bizottság elnöke még teljesen föl volt dúlva, és vad kirohanást intézett az SZDSZ „kemény vonala” és „politikai sandasága” ellen. „Nem köszönik meg ezt a döntést a budapestiek… és nem köszönik meg a vidékiek… és nem köszönik meg a határainkon túl élő magyarok sem…!”
Arccal a vidék és az 1100 éves haza felé! – biztatta a hallgatóságot a szónok. A honfiúi lelkesedés azonban alábbszállott, ahogy a területfejlesztési koncepciót sürgető indítvány került elő. A koalícióból legtöbben (ezen belül is jellemzően az MDF-centrumos Kónya, Kutrucz, Debreczeni, Salamon László, Szabó Iván) már a napirendre tűzés kérdésében is tartózkodtak, hát még amikor a kivételes és sürgős eljárásról kellett dönteni. A tartózkodás persze ugyanazt jelentette, mint a KDNP-s centrum ellenszavazatai. Bölcs döntés született végül is: nem sürgősen ugyan, de napirendre tűzték az indítványt. Ez azt jelenti, hogy az idén biztosan nem kerül sorra, holott a kormány idei beszámoltatását szorgalmazzák benne.
A borsodi képviselőtárs, az MDF-es Tóth Imre László az Észak-Magyarországban úgy magyarázta utólag tartózkodó állásfoglalását, hogy a kormány már amúgy is dolgozik a koncepción, amiként azt maga Keresztes K. Sándor miniszter is megmondotta volt. Szabó Iván pedig, amikor már nem csüngtek ajkain a tévénézők százezrei, mégiscsak fontosnak tartotta a Hatvaniak kezdeményezését. Szerdán a gazdasági bizottság fel is kérte a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert, hogy még a ’92-es költségvetés megvitatása előtt tájékoztassa az országgyűlést „a terület- és településfejlesztési koncepcióról, valamint az erre alapozódó törvénykezési menetrendről”. Úgyhogy happy end van; de meglesz-e a kormánykoncepció?
- Belföld [6]