Skip to main content

Fidesz! megjött Fortinbras!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


– Mit értetek nagykoalíción, ha egyszer az SZDSZ vereséget szenvedett?


Hegedűs István: Még most is úgy gondoljuk, hogy az ország érdeke azt kívánja, hogy erős nagykoalíció jöjjön létre. Félő, hogy az MDF vezette nemzeti-keresztény vonal nem elég felkészült ahhoz, hogy kivezesse az országot a válságból. Kérdéses, hogy – még ha az SZDSZ és tőle függetlenül a Fidesz ellenzékisége konstruktív lesz is – meg tudja-e hozni a kormánykoalíció a szükséges intézkedéseket. Ezért előnyös volna a nagykoalíció még akkor is, ha abban az MDF nyilvánvalóan dominálna. Ez nem jelentené, hogy örökre kiküszöbölődne a váltógazdálkodás, és azt sem, hogy a; SZDSZ ne tarthatná meg önállóságát a nagykoalíción belül.

– De hát most, a második forduló után ebbe már nektek sincs beleszólásotok. Álláspontotok az MDF nagyarányú győzelme előtt világos és érthető volt. Most viszont nyilatkozatotok olyan benyomást kelt, mintha ti az SZDSZ nélkül akarnátok a kormányba belépni.



H. I.:
Nem hiszem, hogy egyáltalán nincs realitása a nagykoalíciónak…

– Egyáltalán nincs realitása!



H. I.:
…még meglepődhetünk, amikor a válság fokozódik, és az MDF harcba hívja az SZDSZ-t is, és akkor majd lehet meditálni azon, hogy mi a szabad demokraták érdeke, és mi az ország hosszú távú érdeke.

– Most nem arról beszélek, hogy mi lesz 1-2-3 év múlva, hanem hogy mi van most.



H. I.:
Hogy az MDF nem fogja felkérni az SZDSZ-t a kormányban való részvételre, azt mi is valószínűsíthetjük, de van 1% esélye annak, hogy mégis felkéri. Miért ne beszélnénk erről a kis esélyről, ha mi ezt szeretnénk? És miért ne hagynánk nyitva azt a lehetőséget is, hogy a Fidesz bekerül a kormányba? Adott a számunkra egy egyhetes játéktér, amikor – megint csak 99%-os valószínűséggel – ki fog derülni, hogy mi is ellenzékbe vonulunk.

– Az MDF láthatóan arra törekszik, hogy megossza leendő ellenzékét. Egy kalap alá vette az SZDSZ-t az MSZP-vel, mondván: egyikkel se fog együtt kormányozni. Nem látod-e úgy, hogy nyilatkozatotokkal – miszerint „Majd meglátjuk!” – ti is hozzáteszitek a magatokét a hagyományos SZDSZ–Fidesz szövetség megbontásához?



H. I.:
Azt hiszem, ez a szabad demokraták oldaláról jogos félelem. De a szavazótáborunk közel fele az MDF-re szavazott a második fordulóban. (Ellent kell mondanunk: a Beszélő vizsgálatai szerint a legtöbb Fidesz-szavazó nem ment el szavazni, lásd 14. szám. A szerk.) Amikor mi sok szempontból önálló vonalat követünk, nem azt nézzük, hogy mikor melyik nagy párthoz közeledünk. Mi nem akarunk csak ebben a logikában gondolkodni. Meg kell majd szokni, hogy a Fidesz nem ugyanazt fogja mondani – valószínű ellenzéki pozíciójában sem –, mint az SZDSZ.

– Milyen feltétellel lépnétek be a kormányba?



H. I.:
Nézd, nincsenek valós feltételeink. Igazából mi csak egy pillanatnyi esélynek tartjuk ezt. Mi tulajdonképpen csak meg akarjuk hallgatni az MDF-et: mik a javaslataik, hátha van realitása annak, hogy komolyan elkezdjünk gondolkodni a kormányban való részvételünkről. De én azt hiszem: mire a Beszélő megjelenik, ez az ügy le fog zárulni, és mi ellenzékben leszünk.








Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon