Skip to main content

Fellázadtak az üdültetők

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mi lesz veled, MSZOSZ?

Nyílt levél


az új kormányhoz és a szakszervezeti tagsághoz


A kedvezményes üdültetés válságban van! Az állami költség-hozzájárulás befagyasztása azt eredményezte, hogy 1986-tól a beutaltak száma radikálisan csökken, miközben a tagdíjakból az üdülés működési költségeihez – két alkalom kivételével – a szakszervezetek soha nem járultak hozzá. 400 ezer helyett idén már csak 280 ezren pihenhetnek kedvezményesen.


Illetve még valamire hivatkoznak: az Üdülési Főigazgatóság mostanáig fennálló függőségére. Bálint Attila, az MSZOSZ szóvivője az üdültetők május 21-i sajtótájékoztatóján váratlanul bejelentette: a MSZOSZ „vizsgálatot indít” az üdültetők Nyílt levele „létrejöttének körülményeire és hátterére” vonatkozólag (hű, de jól ismert szavak ezek!), és felfüggeszti állásából Penz Ferenc üdülési főigazgatót. Amiként a MSZOSZ fennhatóságát, úgy a felfüggesztést sem ismerjük el – válaszolt ekkor a sajtótájékoztató házigazdája.

Ami az üdültetők szervezkedésének „hátterét” illeti: Penzék dokumentumhalmazt vonultattak fel annak bizonyítására, hogy a Nyílt levelet az igazgatóság, az üdülővezetők és szakszervezetek egyaránt támogatják. Az állami felügyelet alá vétel követelését pedig azzal a jogi érvvel támasztják alá, hogy az üdülővagyon soha nem is volt szakszervezeti vagyon, mivel annak csupán kezelését bízta a SZOT-ra a Gazdasági Főtanács 1948-ban, majd pedig egy 1955-ös kormányhatározat költségvetési tételnek nyilvánította az üdültetési kiadásokat.

Az üdültetők akciója nyomán új fordulatot vehet a már korábban megkezdődött vita a szakszervezeti (illetve, mint most megtudtuk: szakszervezetileg kezelt) vagyon megosztásáról. Az új, független szakszervezetek és szövetségeik hátrányosnak tartják helyzetüket, mivel a hagyományos gazdasági hatalom és így a kiterjedtebb szolgáltatások lehetősége a régi szakszervezetek kezében összpontosul. (Ráadásul, ahogy Penz Ferenc elmondta, a helyzet a vállalati üdülővagyon jelenlétével, illetve egyes vállalatok benyújtott vagyonkövetelésével is komplikálódik.) Ezért a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája április 9-én kérelmet nyújtott be az Állami Számvevőszékhez: számoltassák el az MSZOSZ-t a rá, illetve tagszervezetekre bízott vagyonról, rendeljenek el e körben elidegenítési tilalmat, kötelezzék az MSZOSZ-t és tagszervezeteit vagyonmérleg elkészítésére és bemutatására. Hagelmayer István, az ÁSZ elnöke akkor úgy válaszolt: hivatala „törvényi keretek között tevékenykedik”, ám a vagyonelszámoltatás tartalmára és eljárására vonatkozólag nincs törvényi szabályozás. Az MSZ(M)P-vagyon elszámoltatása kapcsán is külön határozatot hozott a parlament, ebben megállapították ugyan a feladatot és a határidőt, de még így sem volt lehetőség „a népszavazás szerinti elszámoltatásra”. Ezért – írja Hagelmayer a Ligának – „csak az lehet célravezető, ha javaslatukban minél pontosabban körvonalazzák a vagyonelszámoltatás mikéntjét, alanyi körét és időintervallumát… Az Országgyűlés döntése szerint, a szükséges jogi alapokon, készek vagyunk az MSZOSZ-nál végzendő ellenőrzésre.” A Liga e levélváltást most mind a hat parlamenti pártnak megküldte, így a legközelebbi fontos lépést most az Országgyűlésnek kell megtennie.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon