Skip to main content

Ügyrend a kerek asztalon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A kerekasztal ötletét Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke vezette fel még március elején, amikor is szót kapott az MSZOSZ-kongresszuson; ám mivel a vagyonmegosztás ügye azóta sem rendeződött, az új szakszervezetek nem hajlandók érdemben tárgyalni. Annál nagyobb Nagy Sándorék és Főcze Lajosék (a vegyész-szakszervezet elnöke, egyben a pénteki ülés házigazdája) érdekeltsége, mivel a „kerekasztal” révén a független önszerveződő mozgalomtól kaphatnának egy kis darab létigazolást. Amire rá is szorulnak az üdültetők lázadása nyomán előállott kényelmetlen helyzet miatt (Beszélő, előző szám) és amiatt is, mert a szakszervezeti vagyon elszámoltatását immár nemcsak a Liga, hanem parlamenti képviselők is szorgalmazzák. (Mire e sorok megjelennek, az SZDSZ-frakció benyújtja határozattervezetét a Számvevőszék által végzendő vizsgálat elrendeléséről.)

A vegyész-szakszervezeti székházban a felsoroltakon kívül megjelentek a Munkásszolidaritás, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés, a Munkástanácsok Országos Szövetsége és a semelyik szövetséghez nem tartozó autonóm szakszervezetek (Közszolgálati Szakszervezeti Szövetség, a Közgyűjteményi és Könyvtáros Dolgozók Szakszervezete, a rendőr-, a tűzoltó- és a pedagógus-szakszervezet) képviselői. Üdülőügyben egyébként az utóbbiak oldaláról is szemrehányás érte az MSZOSZ-t: miért nem vonják be őket, autonómokat is a helyek elosztásába. Nagy Sándor erre csak annyit válaszolt: ha majd a vagyonról szóló tárgyalások célra vezetnek, beleszólhatnak ők is. De a vita fő csapáskánya abba az irányba vitt, hogy miről folyjék a vita. Az MSZOSZ-osok a lényegről (ár-, bér-, foglalkoztatási és más törvények) akartak diskurálni, a Liga és a Szolidaritás a „kerekasztal” ügyrendjét, a tárgyalás menetét kívánta tisztázni mindenekelőtt. Ezenkívül – hangoztatták Őry Csaba és Bruszt László, illetve Vass István és Szilágyi Attila független szakszervezők – tisztázni kell a mostani helyzetet is: miért ilyen szétaprózódott a munkavállalói érdekvédelem, és ki a felelős ezért. A Liga szerint ez a fórum csak konzultatív lehet (nem hozhat határozatokat), és csak általános (nem ágazati, szakmai) ügyekkel foglalkozhat; de mint ilyen sem ülhet össze mindaddig, amíg nem váltják be a Ligának tett régi ígéretet: nem adnak rendes székházat neki. Szembeszállva az MSZOSZ-osok javaslatával, nem ment bele abba, hogy egyes „bizottsági” tárgyalások zárt ajtók mögött folyjanak majd. Ezenkívül – mivel ez sem közömbös kérdés – javasolta, hogy a „kerekasztalnak” négy oldala legyen (MSZOSZ, Liga–Szolidaritás, autonómok, munkástanácsok), Vass István ellenben egyenesen két oldalt szeretett volna látni: „a vagyon és a hatalom birtokosait, a megfélemlítőket” az egyik oldalon, a kirekesztetteket a másikon.

Nagy Sándor elutasította az önvizsgálat gondolatát, de a függetlenek többi követelését úgy-ahogy elfogadni látszott (az oldalak száma valószínűleg 5 lesz). Az írásos ügyrendet egy bizottság fogja kidolgozni, a következő plenáris ülés – ha addig meglesz a Liga-székház – június közepén várható.






Hivatkozott cikkek

Kapcsolódó cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon