Skip to main content

A Fejér Megyei Hírlap főszerkesztőjének telexe főszerkesztő kollégáihoz

Baranyi Pál

Vissza a főcikkhez →


A Springer ajánlatát előnytelennek tartjuk, ezért mi továbbra is az önállóságot választjuk. Nem elvben zárkózunk el az előnyös nyugati együttműködéstől (itt csak a technikai fejlesztésekről lehet szó), de ez nem nevezhető annak. Ez is egy tájékozódás volt a többi között. Egyébként is az Országgyűlés jogosult dönteni. Úgy vélem, hogy inkább nekünk, megyei lapoknak kellene keresnünk valamiféle együttműködést az országos hirdetési piac megteremtésével, egymás segítésével. Továbbra is egységes fellépésre van szükség.

Kérted, hogy tájékoztassalak a döntésünkről, ezt vedd annak.

Székesfehérvár, 1990. március 20.






Megjelent: Beszélő hetilap, 21. szám, Évfolyam 2, Szám 22


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon