Skip to main content

KL [Kisbali László]

KL [Kisbali László]: Csurka úr nem zsidózik


Csurka úr nem zsidózik. Csak azt állítja, hogy „mozog a magyar társadalom testében” egy „ejtőernyős csapat”, „amelyik szükség szerint hol Galilei Kör, hol polgári gondolkodók folyóirata, majd Kun Béla és Szamuely Tibor gyilkos terrorlegényeivé lépnek elő (egyeztetési hiba az eredetiben!), majd moszkovita emigráció lesz belőlük… Ez a csapat mindig változó alakban, mindig elítéli az előzőt, miközben folytatja, s ezzel ott van minden nagy társadalmi változásban.”

Csurka úr nem zsidózik.


KL [Kisbali László]: Wannsee


Wannsee az Új Magyar Lexikon szerint Berlin délnyugati peremén található kis tó. „A Ny-berlini Zehlendorfhoz tartozik. Strandfürdő, vízi sport.” Ennyi. Mintha Auschwitzról csupán azt közölték volna, hogy egy lengyel kisváros német neve. A történelmet valamennyire ismerők előtt azonban a „Wannsee-konferencia” a huszadik század egyik legszomorúbb összejövetele. 1942. január 20-án itt deklarálta a náci felső vezetés a zsidókérdés „végső megoldását”: itt határozták el 11 millió ember megölését.

KL [Kisbali László]: Erkölcsi szárnyak csattogása

Egy felvilágosult csőcselékszervező


Szokolay Zoltán MDF-es képviselő búcsút vett a parlamenttől. „Lehajtott fejjel távozik” – mondotta, de ezt jól láthatóan emelt fővel tette, amúgy pálfygésen. Ha van szűzbeszéd, akkor most a politikai „Torschlußpanik”, „a kapuzárás előtti félelem” retorikai megjelenésével találkozhattunk. A szánalomra méltó vagdalkozás és felháborító arcátlanság e szövedékével önmagában nem lenne érdemes törődni. Ha Szokolay, mint mondja, bűnt követett el, akkor nem a gombnyomogatás az igazi bűne. A lelkiismerete pedig – őszintén szólva – nem érdekel.

KL [Kisbali László]: Ismerd meg tenpopulációdat!


Az MDF-képviselők titkos „lelete”

1990 decemberében készítették a vizsgálatot, amelynek – garantáltan titkos – eredményeit a stílszerűen dodonai „Empirikus felmérés anyagának ismertetése az MDF-frakció arculatához” című kéziratban lehet olvasni. Ez a vizsgálat azonban semmivel sem marad el az antik elődök példáitól.

A képviselők például kérdőívet töltöttek ki, amelyben bizonyos jelzőket kellett minősíteniük, hogy azok mennyire illenek önmagukra, valamint az átlagos és az „ideális” MDF-képviselőre.




KL [Kisbali László]: Szamizdat-Európa


Az Európa Tanács épületének vízben remegő tükörképét csillámló, apró cserepekre töri a Rajnán úszó hattyúcsapat: eszmei kontinensünk strasbourgi központja a Keletről jövő vendég előtt színpadi látványként leplezi le magát. Íme hát vágyaink tündeképe: ide kellene beköltöznünk, itt kellene lakoznunk; de hát lehet-e kényelmesen elnyújtózni ilyen törékeny eszmevárban? Csak a háttérben emelkedő új hivatali épületek csupasz betonfalai érzékeltetik, micsoda erők képesek mozdulni az Egyesült Európa káprázatáért.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon