Skip to main content

Ismerd meg tenpopulációdat!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az MDF-képviselők titkos „lelete”

1990 decemberében készítették a vizsgálatot, amelynek – garantáltan titkos – eredményeit a stílszerűen dodonai „Empirikus felmérés anyagának ismertetése az MDF-frakció arculatához” című kéziratban lehet olvasni. Ez a vizsgálat azonban semmivel sem marad el az antik elődök példáitól.

A képviselők például kérdőívet töltöttek ki, amelyben bizonyos jelzőket kellett minősíteniük, hogy azok mennyire illenek önmagukra, valamint az átlagos és az „ideális” MDF-képviselőre. Tudjuk, a delphoi barlangban a föld mélyéből felszálló hideg kéngőzt lehelték be a jóslatot adók, majd önkívületben-kábultan összefüggéstelen s titokzatos szavakat dadogtak. A felmérésből sem hiányoznak a hasonló részletek. Álljon itt példának az alábbi, betű szerint idézett szöveghely (kérem a kedves korrektort, javításaival ne hamisítsa meg a textust!):

„Ilyen módon az első faktor a Normann-taxonómia összeférhetőség illetve összeférhetetlenség faktorához képest módosult, sajátos, az adott MDF képviselő populációra valamilyen módon jellemző faktornak tekinthető, a faktort – jelezve sajátosságát, itt kompetitivitás faktornak neveztük el. A második faktor szemben az első faktorral, erőteljesen összeférhetőségi tulajdonságokat kifejező jelzők töltését tartalmazza: megértő, kedves, rugalmas. Ezek a jelzők azonban lényegesen magasabb töltésű extrovertált jelzők halmazára telepszenek rá, ilyen módon ez a faktor a Normann taxonómiabeli extroverzió faktor módosult változatának feleltethető meg, tartalma szerint egy összeférhető extrovertáltságot fejez ki, ezt a második faktort kooperativitásnak neveztük el. Ha a faktorstruktúra módosulását tekintjük, összegezve megállapíthatjuk, hogy a módosulások nagy része az összeférhetőség dimenzióval kapcsolatos, az összeférhetőség eredeti dimenziója lényegében három részfaktorra bomlik itt, egyfelől töltést ad az első faktorba, a kompetitivitásba azaz a pragmatikus összeférhetetlenség faktorába és az összeférhetetlenség-összeférhetőség faktorában szerepet játszó egy csekély varianciahányados is önállósul még az ábrán nem jelzett módon a becsvágyó tulajdonság önálló megjelenítésével.”

Az MDF-képviselők titkos „lelete”. Bizonyosan a megvilágosodás erejével hatottak ezek a sorok a képviselőkre; ha eddig nem tudták, hogy milyen az arculatuk, most szembesülhettek önmagukkal, a pszichológus hű tükröt tart elébük.

Igaz, arról volt szó, hogy az MDF arculatát, magyarul „image”-át elemzi a kutató, s nem az „adott képviselő populáció” tagjainak személyiségjegyeit, lelkük legbelső zugait. Ez a csúsztatás azonban már a lélekbúvár lelkiismeretére tartozik. Mindenesetre furcsán érezheti magát a képviselő, amikor észreveszi, hogy a pszichológus a felmérést egyszer csak elkezdi „leletként” emlegetni. A vizsgálat alanyából hipp-hopp! páciens lesz, s rögtön ott áll az udvariasan megfogalmazott diagnózis: „a képviselők felfogásában értékzavar kifejeződésének megjelenése gyanítható”. A felmérés ráadásul a megszokottnál nagyobb „agressziós készséget” állapít meg a vizsgált pácienseknél. No persze, aki önismeretre vágyik, annak nem szabad megriadnia a tényéktől.

Munkaalkoholisták, tekintélyelvűek, kételkedők

Az értékzavaron túl azonban oda a mintaszerű egység is: még csak nem is ugyanabban a zavarban szenvednek. A felmérés az MDF-képviselők „politikai felfogásában” három típust különít el:

„Az első típushoz tartozók „magasra értékelik a képviselői rámenősség, kompetitivitás »versengésben megnyilvánuló« erényét, magasra értékelik a frakció munkabírásában rejlő emberi tartalékot, erőteljesen hangsúlyozzák általában a versengésre vonatkozó értékek fontosságát, és csekély jelentőséget tulajdonítanak a kooperatívabb, együttműködő értékeknek. (…) Ezen képviselők az adott kritikusnak mondható politikai helyzetre versengéssel, bizonyos agresszívnek mondható munkamódok felvételével és fokozott munkavállalással, mintegy »munkaalkoholistaként reagálnak«.” A második csoport a „nyugodt, megbízható, stabil vonásokat helyezi előtérbe. Az átlagos MDF-képviselőt alacsonyra értékeli, a kormányzat tekintélyelvűségét vallja, jobboldali-konzervatív tulajdonságokat tulajdonít az MDF-nek, és végül úgy gondolja, hogy az MDF sorsa amúgy is a rövid távú gazdasági változásokon áll vagy bukik.” E képviselők „saját felelősségüket minimalizálni igyekeznek, a külső körülményekre, illetőleg a kormányzat fokozott tekintélyelvű szerepvállalására alapozva”. A harmadik, a „legkisebb csoport” tagjai „a képviselői tulajdonságok közül a kultúrát és a kooperativitást tartják különlegesen magasra értékelhetőnek, a képviselőkre vonatkozó politikai állítások közül pedig a szakszerűség igenlését és a tekintélyelv viszonylagos elvetését lehet kiemelni”.

Ajánlat

A szöveget olvasva világossá válhat, miért engedhetjük meg magunknak e szuperbizalmas „lelet” közlését: a Beszélő olvasói előtt ugyanis aligha titok, hogy az MDF képviselői között bizony jócskán lehetnek tekintélyelvűek, miként azt is tudhatják, hogy vannak közöttük néhányan, akik igyekeznek eleget tenni a szakszerűség követelményének. Könnyen lehet azonban, hogy éppen ők, a szakmai érveket hangoztatók rendelték meg e vizsgálatot, melynek végső konklúziója abban áll, hogy „jóval nagyobb anyagi és ráfordításokat” sürgessen a további – nyilván velejéig szakszerű – arculatvizsgálatok elvégzéséhez.

Nem tudjuk, mennyibe kerülhet egy ilyen felmérés, az azonban biztos, hogy a Beszélő ára (legalábbis belátható ideig) 28 forint. Ha bizonytalanok a kedves MDF-képviselők abban, hogy „agressziós készségeik” magasabbak-e másokénál, vásárolják bízvást lapunkat: kevés olvasással és önmegfigyeléssel talán szerezhetnek némi útmutatást.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon