Skip to main content

Az álnok ellenzék obstruálni akarja a jóságos kormánypártot, de aztán minden jóra fordul

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Dramolett egy elő- és három utójátékkal

solt: Parlamenti események


1. A hét folyamán az önkormányzati bizottságnak  (elnök: Wekler Ferenc, SZDSZ) a francia kormány   meghívására   Franciaországba   kellett volna utaznia.


„Most még jó a hangolás,
De a zengő húrokat majd meglazítom,
Becsületemre!”
(Shakespeare: Othello – Jago monológja)

„Reggeltől estig
Nagy móddal-okkal
Fondorlatokkal dolgozom én”
(Rossini: Sevillai borbély)


Előjáték

A Parlament ülésterme, éjjel 2 óra.

Torgyán József (FKgP – szemét a kupolára függeszti, balja a szívén pihen, jobbjával meggyőzően szónokol): Tekintettel arra, hogy az én számomra a nép üdvénél nincsen fontosabb, azt javaslom, drága képviselőtársaim, hogy virrasszunk tovább. A kormány bármelyik percben benyújthatja a törvényjavaslatot. A törvényt, ha belehalunk is, tegnapig meg kell alkotni. Parasztjaim a honban szerte szét már állítják a sok-sok kis gazda jelöltet, de a gaz kommunisták és szekértolóik miatt még nem tudják, hogy kiket állítsanak. (A háttérben fiatal és szabad demokrata képviselők egy nagy kommunista szekeret tolnak.) Az idő rövidsége miatt addig is zárjuk le az általános vitát. Itt már új szempont nem merülhet föl. (Függöny)

Első felvonás

A parlament ülésterme, hajnali 5 óra. A kormány benyújtja a törvényjavaslatot. Az ellenzék azonnal ízekre szedi.

Kutrucz Katalin (MDF – miközben az ízeket szedegeti a földről): Feles törvény. Most persze lehet cirkuszolni.

Tölgyessy Péter (SZDSZ): Kacagnom kell, méghogy feles! Ennél kétharmadosabb a világon nincsen.

Kónya Imre (MDF): Minő gaz fondorlat ez! Előttünk egy nemzetnek sorsa áll! Ebből adódóan nyilvánvaló, hogy a törvény feles.

Torgyán József (befogja a fülét): Nem hallok új érveket, az általános vitát be kell rekeszteni!

Józsa Fábián (MDF): Minden úgy tökéletes, ahogy a javaslatban áll. Ezen már csak rontani lehet.

Kóródi Mária (SZDSZ): Követeljük, hogy a kormány azonnal vonja vissza ezt a fércművet, mert használhatatlan, valóságos jogalkotási nonszensz. Ha erre mégsem hajlandó, van 4200 módosító javaslatunk, megpróbálhatjuk helyrepofozni.

Szokolay Zoltán (MDF): Van egy kompromisszumos javaslatom. Az idő rövidsége miatt ezentúl csak a kormánypárt nyújthasson be módosító indítványt, hiszen az ellenzéki indítványokat úgy is leszavazzuk.

Tölgyessy Péter: Alkotmányjogi szempontból aggályosnak tartom a javaslatot.

Torgyán József: Ez már a részletes vita tárgya.

Szabad György (MDF): Van egy kérdésem, nem muszáj rá válaszolni: vajon ezen a drámai órán Wekler Ferenc továbbra is fenntartja az önkormányzati bizottság kéjutazási tervét?

Wekler Ferenc (SZDSZ): Ha megtiltják, nem megyünk.

Torgyán József: Engem aggaszt ez a válasz.

MDF-es képviselők kórusa: Szabotőrök. Megbénítják a parlament működését!

Csurka István (MDF) kivörösödve tapsol.

Szabad György (öblögetve): Nem kértek tőlem engedélyt, és mégis (félórás hatásszünet) el akarnak utazni. (Majdnem sír.)

Kormánypárti képviselők kórusa: Gyalázat!

Kónya Imre az ellenzék felé mutogat, félreérthetetlenül.

Magyar Bálint (SZDSZ): Ne ide mutogass!

Kónya Imre: Hova mutogassak?

Magyar Bálint: Máshova.

Kónya Imre: Máshova mutogatok. A Weklerre. De ő is SZDSZ-es. Nála van a kulcs.

Tölgyessy Péter: 15:10 a kormánypárt javára. Úgy leszavazzák Weklert, mint a pinty.

Torgyán József (szemei fönnakadnak): Az én számomra a nép érdeke nem lehet 15:10 arányban vita tárgya. (Dörgő taps a kormánypárti oldalon.) Le kell zárni az általános vitát, szavazást kérek!

Tölgyessy Péter: Vonod vissza!

Torgyán József: Számomra a Ház békéje mindennél fontosabb, ha az ellenzék nem utazik, visszavonom.

A képviselők közösen eléneklik a Parasztkantátát (üdv rád, és házad népére…) (Függöny)

Első utójáték

A képviselők kitódulnak a folyosóra. A kormánypártiak Wekler körül gyülekeznek.

Első kormánypárti (kétségbeesetten): Most akkor nem utazunk?

Wekler Ferenc: Az a benyomásom.

Második kormánypárti: Ne csináld ezt, Feri! (Függöny)

Második utójáték

A Házbizottság ülésterme

Jeszenszky külügyminiszter siet be feldúltan: Gyerekek, ha a Wekler nem utazik, diplomáciai bonyodalom lesz.

Házbizottság (kórusban): Utazz el, Feri!

Wekler Ferenc: Juszt se! (Függöny)

Harmadik utójáték

A Parlament ülésterme. Elérkezett a nagy nap. A kormánypárti képviselők megszavazzák a (polgár)mesteri törvényt. Az utolsó akadály is elhárult az önkormányzati választások útjából. Vagy mégsem?

Kutrucz Katalin: A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol.

Kónya Imre: Be kell stoppolni. Kezdhetjük elölről. Pedig azt hittem, évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát ismét újítni kell.

Tölgyessy Péter: Tisztelt Ház! A felelősség a nagyrabecsült kormánypártokat terheli. Engedelmesen szavaztak a szeretve tisztelt államtitkár úr iránymutatása szerint, ki maga sem ért egy szót sem a törvénytervezetből!

Szokolay Zoltán: Az önkormányzati bizottság elnöke, Wekler Ferenc ellenzéki. Fejétől bűzlik a hal. (Függöny)







































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon