Skip to main content

Hogyan legyünk úrrá pszichés és egyéb zavarainkon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Mentálhigiénés dramolett


Szín: a nemzeti rehabilitációs központ egyesített ülésterme. A betegek a legújabb terápiás gyakorlatnak megfelelően parlamentet játszanak.

Horváth Balázs (súlyos amnéziás zavarokkal küszködő beteg, kompenzációs okokból elsősorban kitűnő memóriájára büszke. Belügyminisztert játszik): Sem a kormány, sem én soha nem mondtam, hogy az önkormányzatoknak a rendőrkapitányok kinevezését illetően vétójoga lesz. Aki ilyet állít, abból vagy hiányzik a tolerancia… (meglátja a karzaton a kormánypárti vendégek csoportját játszó hipomán betegeket, akik egy „Tarts ki, Balázs!” feliratú transzparenst feszítenek ki. Boldogan integet feléjük, jobb karját magasba lendítve, ujjával V betűt formál. Közben belegabalyodik a szemüvegét a föléhez erősítő zsinórba. Ettől elkedvetlenedik, és visszatér a félbemaradt beszédhez.)… Elnézést a kis kitérőért… szóval az vagy tévesen interpretált, vagy szándékosan félreértelmezett… (magába roskadva leül).

Hack Péter (kényszerneurotikus perfekcionista, ellenzéki vezérszónokot játszik, előhúz egy régebbi parlamenti jegyzőkönyvet): Én készséggel igazat adnék Horváth Balázsnak, ha a parlament augusztus 3-i ülésén délután 15.32 perckor nem mondta volna azt, hogy az önkormányzatoknak vétójoga lesz.

Horváth Balázs: Persze, hogy ezt mondtam. Én mindig nagyon következetesen ezt mondtam. A félreértés abból adódik, hogy én ezt az apitányokra értettem, és nem a kapitányokra. Az apitányoknál a vétójog természetes, hiszen azok nem értenek az égvilágon semmihez. Az ő kinevezésükbe nyugodtan beleszólhatnak az önkormányzatok. A kapitányok viszont olyan fantasztikus szakmai tudással rendelkeznek, hogy az ő kompetenciájukat még én is csak a legnagyobb nehézségek árán tudom megítélni. Még szerencse, hogy kidolgoztuk a Gábriel-tesztet. Ha ki tudják húzni a közlekedési dugót, akkor alkalmasak, ha nem, nem.

Györgyi Kálmán (beteges igazságérzetben szenvedő beteg, a legfőbb ügyészt játssza): Egyetértek. A kapitányok szakmai alkalmassága a jogállamiság szempontjából is döntő faktor. Mert ha nem képesek kihúzni a közlekedési dugót, az autósok nem veszik észre, hogy jogsértést követnek el, amikor szabad mozgásukban akadályozzák autóikat.

Becker Pál (krónikus hangszalaggyulladásban szenvedő beteg, kormánypárti képviselőt játszik): Az orvosaim eltiltottak a beszédtől. (A továbbiakban némán tátog.)

Horváth József (beszédkényszerben szenvedő beteg, ő is kormánypárti képviselőt játszik. A továbbiakban Becker Pál tátogását szinkronizálja): Nagyon fáj a hangszalagom is, de még jobban fáj, hogy az ellenzék rosszhiszeműséget feltételez rólunk, amikor vétójogot követel az önkormányzatoknak. Azt hiszem, kérem szépen, nyugodtan mondhatom, hogy mi mindenféle vétójog nélkül is olyan szuper apitányokat nevezünk ki, hogy az önkormányzatok a tíz ujjukat is megnyalhatnák utánuk.

Szájer József (alkoholista beteg, az ellenzékben helyet foglaló liberális pubikák pártjának képviselőjét játssza. Szivarozik, csokornyakkendőjéről lepöcköli a hamut, közben furcsán nevetgél): Én azt hiszem (he-he-he), hogy a kormánypárt most úgyis leszavazza a vétójogot. De javasolnám (he-he-he), hogy később valamilyen formában még térjünk vissza a problémára. Tudnám javasolni például az izlandi példát, ahol az apitányok fölső kétharmadát az önkormányzat választja, az alsó egyharmadát viszont a kormány befagyasztja.

Foltányi Árpád V. éves ideggyenge ámokfutó fiatalember lép a terembe, mint a kormánypárt kisebbségiérzés-szakértője. Odamegy a Nemzetbiztonsági Hivatalt felügyelő tárca nélküli miniszterhez, és elkéri a páncélozott nemzetbiztonsági Mercedes kulcsát, majd távozik. Néhány pillanat múlva sikolyok szűrődnek be a terembe, majd óriási csattanás. Oda a nemzet biztonsága!

Boross Péter (paranoiás beteg, ő játssza a nemzetbiztonságért felelős tárca nélküli minisztert): Nagyon kérem, hogy ebből a teljesen szokványos, mondhatnám banális esetből ne csináljunk pártpolitikai ügyet. Mi régóta tudjuk, hogy Árpi ideggyenge. Komoly feladatot mostanában nem is bíztunk rá. Reméljük, hogy a politikai terápia őt is meggyógyítja. A kocsit is azért adtuk oda, mert az orvos gyógymercedest írt elő. Tudom, hogy most elgázolt néhány embert, de remélem, hogy állapotában hamarosan jelentős javulás fog bekövetkezni. Egyébként értesüléseim szerint a hullák sincsenek olyan rossz állapotban, mint ahogy azt a sajtó állítja.

Függöny.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon