(Korányi György)

Nyomtatóbarát változat

1990. október 27-én a tévé Napzárta műsorában a hat parlamenti párt képviselői foglalkoztak a benzináremeléssel kapcsolatban kialakult helyzettel, a gazdaságpolitika hiányosságaival és megjavításukra teendő intézkedésekkel.

Tardos Márton, az SZDSZ képviselője kifejtette, hogy a gazdaságpolitikának számolnia kell a saját érdekei hathatós védelmére képes csoportokkal, és figyelemmel kell lenni a szociális szempontokra is (is, is).

Tardos Márton mindezt kifogástalan fogalmazásban és nyugodt, megfontolt, igazán kellemes, tárgyaló stílusban adta elő.

Kevésbé szalonképes tolmácsolásban gazdaságpolitikai felismerése pl. így is előadható:

„Ezeknek a pitiáner, senkiházi nyugdíjasoknak, akik úgyis tehetetlenek, kiszúrhatjuk a szemüket akár évi 3-4% emeléssel 30% infláció esetén, és talán a nehézfiúk nem veszik észre vagy elnézik, hogy csak 40% a nettó nomináljövedelem-növekményük.”

Nekem 1990-ben az előző évhez képest 3,5%-kal növekedett a nyugdíjam, ebben az évben az én vállalatomnál az emberek azonos munkakörben kétszeres nyugdíjjal fejezték be az aktív munkát, mint aki öt évvel ezelőtt tette ugyanezt, mert idősebb volt vagy beteg volt.

Egyik évről a másikra egy nagynyugdíjas nyugdíjának a növekedése csak kb. a felét teszi ki a hasonló nettó jövedelmű aktív keresőnek csak a személyi adó sávjai változásából származó jövedelemnövekményének. Ezen felüli a bruttó jövedelemnövekményének a nettó része.

Valóban ilyen mértékben nem félnek a nyugdíjasoktól!?, nem gondolnak arra, hogy egyszer elfogy a türelmük!?

A t. Ház mélyen tisztelt elnöke arra kérte az Alkotmánybíróságot, hogy határozza meg a polgárjogi engedetlenséget. Talán arra is felkérhető az Alkotmánybíróság, hogy állapítsa meg, hogy az állam nyugdíj-folyósítási kötelezettségét elértéktelenedő forintban vagy legalább a munkajövedelmek arányában valorizálódó forintban tartozik teljesíteni.

Vajon meddig viccelnek velünk azzal, hogy mennyi pénze van a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak, és milyen a munkabérek után a járulékfizetési morál?

Az állam garantálta a nyugdíjakat. A nyugdíjas számára közömbös, hogy melyik számlára könyvelik a forrásokat, és a kormány milyen forrásokat jelöl ki a nyugdíjak fedezetéül. A források és kötelezettségek sakkszerű pántlikázása senkit sem jogosít fel arra, hogy ne teljesítse fizetési kötelezettségét.

A jelenlegi többpárti állam jogutódja a megszűnt egypárti államnak, tehát saját nyugdíjasaival, saját választópolgáraival szemben éppúgy köteles teljesíteni fizetési kötelezettségét, mint külföldi hitelezőivel szemben.

Csak azt remélhetem, hogy nekünk nyugdíjasoknak – tanulva a fuvarosoktól – lesz annyi erőnk, hogy néhány napra megbénítsuk a közlekedést, és nem fogjuk hagyni magunkat „kizsebelni” azoktól, akik azt hiszik, hogy az öregek gyengék, és velünk mindent tehetnek. Talán gépkocsik nélkül is megszállhatjuk a hidakat, amihez éppen elegen vagyunk. Viszünk majd magunkkal nemzetiszínű zászlókat, és énekelni fogjuk a Himnuszt és a Szózatot.

Meg kellene végre tanulni, hogy embertársainkat nem lebecsülni, hanem megbecsülni kell.

Budapest, 1990. november 2.

Teljes tisztelettel:
Korányi György
okl. könyvvizsgáló, nyugdíjas

• Visszabeszélő