Skip to main content

A Katalizátor Iroda öncsődje

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
avagy az önkormányzati iroda csődje


Április 7-én, 17 h-kor csoportosulás támadt az Astoria aluljáró közepén. Még egy illegális könyvárusító-asztalt is fölállítottak, s ott területfoglalási engedély nélküli könyvforgalmat bonyolítottak le.

A Katalizátor Iroda nevű, könyvkiadó és könyvterjesztő kft. volt a tettes szervező. Ügyvezetők: Moldován László, Modor Ádám és Rózsa Gábor. Szabad és független kiadók és terjesztők, és ez a baj velük. A szamizdatozással kezdték, akár a nagynevű kollega, akiből időközben főpolgármester lett. Moldovánék – bár ez önmagában nem érdem – tovább folytatták a szakmát, ’89 óta mint bejegyzett, adózó kft. folytatnak mindennapos küzdelmet az elemi létezésért. Ennek dokumentumait (könyvlefoglalási jegyzékeket, levelezéseket a rendőrséggel és a polgármesterségekkel) most kiplakatírozták, és szendvicsemberként hordozták körbe.

Fennhangon bejelentették az öncsődöt. Ennyiben legálisan jártak el, hiszen közeledett nyolcadika, az öncsődbejelentés törvényes határideje, írók, újságírók, könyvterjesztő kollegák jöttek kondoleálni.

A csődhelyzetet a forgalomcsökkenés váltotta ki. A szakmában minden a könyveladások mennyiségétől függ, szoros összefüggésben az árusítóhelyek számával. Nekik pedig nincs se bolthálózatuk, se aluljáróban árusítási engedélyük (ellentétben a postával, az állami könyvterjesztőkkel). A Fővárosi Közgyűlés még most is adós a megfelelő rendelettel, pedig a rendeletalkotást a főjegyző megígérte az aluljáró-kisöprő rendőri akció előtt is meg utána is. A Katalizátor forgalma azóta mintegy a negyedére fonnyadt, nincs miből megfizetni a hárommilliós tartozást a könyvkiadóknak.

Meg akarnak élni – ezért a demonstráció. S ha már ekkora tömeg verődött össze önkéntesen, előkerülnek a könyvek: hadd rontsák a rendőrileg kiürített aluljárókban megtisztult lelkeket. Vlagyimir Bukovszkij: „…És feltámadt a szél”; Descartes: „Értekezés a módszerről”; Tolsztoj: „Mindennapra”; Sesztov: „Dosztojevszkij és Nietzsche”; Macaulay: „Machiavelli”; Nagy Frigyes: „Anti-Machiavelli”; Kesey: „Száll a kakukk fészkére”; Horgas Béla: „Vadkert”; Filmvilág, Filmkultúra, Századvég, Világ, Világosság, Beszélő… utóbbit már veszik is. Hadd zülljenek le a járókelők a sárga földig!

17 h 35’-kor felbukkant négy rendőr. De nem volt parancsuk a teendőkre vonatkozólag.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon