Skip to main content

Parlamenti események

solt

Vissza a főcikkhez →


1. A hét folyamán az önkormányzati bizottságnak  (elnök: Wekler Ferenc, SZDSZ) a francia kormány   meghívására   Franciaországba   kellett volna utaznia. Az utazást a Belügyminisztérium szervezte, az időpontot hetekkel ezelőtt kötötték le.

A kormánypártok megtámadták Weklert, hogy a bizottság utazása lehetetlenné teszi az önkormányzati választásokhoz még szükséges törvényalkotást.

Végül a bizottság elnöke és helyettese (Böröcz István, FKgP) itthon maradt.

2.  A polgármester jogállását szabályozó törvény szavazási processzusa során a törvényszövegbe ellentmondások kerültek, melyeket új kormány-előterjesztésnek kell korrigálnia.

Az események csaknem dokumentumszerűen hitelesen jelennek meg a dramolettben, amelyhez a szerző a parlamenti jegyzőkönyveket használta fel.










Megjelent: Beszélő hetilap, 35. szám, Évfolyam 2, Szám 38


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon