Skip to main content

Sajtóstratégia

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az ár- és szociálpolitikai intézkedésekről szóló kormányközlemény, valamint az azzal kapcsolatos kérdések tömegkommunikációban való megjelenítésére.

Cél: szolid, de határozott jelenlét a sajtóban – egyben a kormány új arculatának formálása.

– Az októberi taxisblokád után most esély van arra, hogy a kormány új arculatot nyerjen, ha megfontoltan, higgadtan, előremutatóan szerepel.

A kormány és a sajtó viszonyában alaptétel:

Még a biztosnak vélt barátság is látszólagos – különösen egy ilyen közlemény interpretálása esetében, amikor ránézésre ellentétes a kormány és a tömegek érdeke.

– A „sírástól”, a kényszerpályák, „a nálunk még mindig jobb…” emlegetésétől nem hatódnak meg;

– viszont hajlandók az önmérsékletre, az érvek mérlegelésére, ha

– értelmét látják a társadalomtól kért áldozatnak;

– igen határozott, de egyben azért szociális érzékenységet is tanúsító magatartást tapasztalnak a kormány részéről a jövő felé kimozdulás érdekében.

– Ezért már a pénteki találkozóra javasolt magatartás: határozott nyugodtság;

– beavatni a dolgokba és nem „megkérni” a sajtót;

– a mondanivalóból érződjék ki a társadalom valós helyzetének ismerete.

Alaphang: a kormány tudatában van annak, hogy az elhatározott és tervezett intézkedések nyomán jelentős szociális feszültségek indukálódnak a társadalom széles rétegeiben,

– de ezt a feszültséget felvállalja, mert ez az ára annak, hogy a „sártaposás” helyett elinduljunk a kilábalás felé;

– ugyanakkor végre határozott elmozdulást várhat el a társadalom a kormánytól a követendő gazdaságpolitika tekintetében (belső vitáknak vége, új elemekre épülő gazd. pol.);

– és a lehetőségeihez képest igyekszik szociálpolitikai intézkedésekkel ellentételezni az áremelések hatásait a leginkább rászorulók esetében, az egyre nagyobb létbizonytalanság közepette mérsékelni a foglalkoztatási problémákat.

Ezzel elérhetjük:

A találkozóról hazamenve a szerkesztők – hacsak nem kimondottan az ellenzékieskedésre utaznak – a szombat reggeli, az áremeléseket kommentáló jegyzeteikben a sok keserű pirula mellé legalább – egy határozott, tettre kész kormány képét tudják felrajzolni;

– valami pozitívummal is kecsegtethetnek a jövőt illetően. (Ők is emberek, észérvekre hallgatnak, s nekik sem céljuk, hogy állandóan csak a kilátástalanság érzetét erősítsék.)

Az elkövetkezendő napokban, hetekben ugyanezt az alaphangot kövesse minden kormánytag (helyzet van – de ez most nem az a helyzet…), s mindenki a kormánnyal szolidáris magatartást tanúsítva a maga területéről az előremutató megoldásokat hangsúlyozza, természetesen a problémákat sem takargatva. (Gondokról röviden, megoldásról részletesen.)

A kormány tömegkommunikációs szereplésének frontemberei Kupa–Surján, akik az előtérbe helyezésükkel bizonyítják: vállalják a helyzetet, és a kilábalásért tenni akarnak (de csak a legrangosabb műsorokban, pl. HÉT, 168 óra, módjával, hogy megőrizzék hitelességüket).

A következő vonalat a miniszterek alkotják.

– Mint kormánytagoknak természetesen ki kell állniuk a kormány programja mellett, de az általános (helyzet – de a kiút érdekében) alaptétel felvillantása után mint egyes szaktárcák vezetői ismertessék – a mostani intézkedések várható hatásait területükön,

– azokra felkészültek;

– megoldási lehetőségek (konkrét terv hiányában legalább egy iránymutatás).

Harmadik vonal – államtitkárok, szóvivők – ha igazán helyzet van, a lapok ne a minisztereket „vigyék csinbe”. (Óvakodjunk a kormánytagok állandó, mindenhol való szerepeltetésétől, mert az hiteltelenné teszi az egészet, illetve azt sugallja: nagy bajban van a kormány, ha minden emberét folyton a tűzvonalban harcoltatja. Különösen veszélyes a miniszter szerepeltetése akkor, ha nem tud konkrétumokat mondani, állandóan csak feltételes módban tudna szólni.)

Általánosan javasolt magatartás:

– ne legyen túltájékoztatás, hiszen a februári és az azt követő áremelkedések kapcsán a minisztereknek ismét magyarázkodniuk kell majd;

– határozott, nyugodt mértéktartás;

– a kampány során se pozitív, se negatív értelemben ne minősítsék a sajtót, a sajtó tevékenységét, vagy mondják azt, hogy egyetértek az ön gondolatával, vagy a szóban forgó negatív megnyilatkozásra való hivatkozás nélkül igyekezzenek ellenérveket belevinni a nyilatkozatukba;

– a jelenlegi (esetleg kialakuló válság) helyzetet semmilyen körülmények között, semmilyen formában ne hasonlítsák össze a taxisblokáddal, arra még csak ne is utaljanak.

Budapest, 1991. január 11.
































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon