Az MDF-képviselők titkos „lelete”
1990 decemberében készítették a vizsgálatot, amelynek – garantáltan titkos – eredményeit a stílszerűen dodonai „Empirikus felmérés anyagának ismertetése az MDF-frakció arculatához” című kéziratban lehet olvasni. Ez a vizsgálat azonban semmivel sem marad el az antik elődök példáitól.
A képviselők például kérdőívet töltöttek ki, amelyben bizonyos jelzőket kellett minősíteniük, hogy azok mennyire illenek önmagukra, valamint az átlagos és az „ideális” MDF-képviselőre. Tudjuk, a delphoi barlangban a föld mélyéből felszálló hideg kéngőzt lehelték be a jóslatot adók, majd önkívületben-kábultan összefüggéstelen s titokzatos szavakat dadogtak. A felmérésből sem hiányoznak a hasonló részletek. Álljon itt példának az alábbi, betű szerint idézett szöveghely (kérem a kedves korrektort, javításaival ne hamisítsa meg a textust!):
„Ilyen módon az első faktor a Normann-taxonómia összeférhetőség illetve összeférhetetlenség faktorához képest módosult, sajátos, az adott MDF képviselő populációra valamilyen módon jellemző faktornak tekinthető, a faktort – jelezve sajátosságát, itt kompetitivitás faktornak neveztük el. A második faktor szemben az első faktorral, erőteljesen összeférhetőségi tulajdonságokat kifejező jelzők töltését tartalmazza: megértő, kedves, rugalmas. Ezek a jelzők azonban lényegesen magasabb töltésű extrovertált jelzők halmazára telepszenek rá, ilyen módon ez a faktor a Normann taxonómiabeli extroverzió faktor módosult változatának feleltethető meg, tartalma szerint egy összeférhető extrovertáltságot fejez ki, ezt a második faktort kooperativitásnak neveztük el. Ha a faktorstruktúra módosulását tekintjük, összegezve megállapíthatjuk, hogy a módosulások nagy része az összeférhetőség dimenzióval kapcsolatos, az összeférhetőség eredeti dimenziója lényegében három részfaktorra bomlik itt, egyfelől töltést ad az első faktorba, a kompetitivitásba azaz a pragmatikus összeférhetetlenség faktorába és az összeférhetetlenség-összeférhetőség faktorában szerepet játszó egy csekély varianciahányados is önállósul még az ábrán nem jelzett módon a becsvágyó tulajdonság önálló megjelenítésével.”
Az MDF-képviselők titkos „lelete”. Bizonyosan a megvilágosodás erejével hatottak ezek a sorok a képviselőkre; ha eddig nem tudták, hogy milyen az arculatuk, most szembesülhettek önmagukkal, a pszichológus hű tükröt tart elébük.
Igaz, arról volt szó, hogy az MDF arculatát, magyarul „image”-át elemzi a kutató, s nem az „adott képviselő populáció” tagjainak személyiségjegyeit, lelkük legbelső zugait. Ez a csúsztatás azonban már a lélekbúvár lelkiismeretére tartozik. Mindenesetre furcsán érezheti magát a képviselő, amikor észreveszi, hogy a pszichológus a felmérést egyszer csak elkezdi „leletként” emlegetni. A vizsgálat alanyából hipp-hopp! páciens lesz, s rögtön ott áll az udvariasan megfogalmazott diagnózis: „a képviselők felfogásában értékzavar kifejeződésének megjelenése gyanítható”. A felmérés ráadásul a megszokottnál nagyobb „agressziós készséget” állapít meg a vizsgált pácienseknél. No persze, aki önismeretre vágyik, annak nem szabad megriadnia a tényéktől.
Munkaalkoholisták, tekintélyelvűek, kételkedők
Az értékzavaron túl azonban oda a mintaszerű egység is: még csak nem is ugyanabban a zavarban szenvednek. A felmérés az MDF-képviselők „politikai felfogásában” három típust különít el:
„Az első típushoz tartozók „magasra értékelik a képviselői rámenősség, kompetitivitás »versengésben megnyilvánuló« erényét, magasra értékelik a frakció munkabírásában rejlő emberi tartalékot, erőteljesen hangsúlyozzák általában a versengésre vonatkozó értékek fontosságát, és csekély jelentőséget tulajdonítanak a kooperatívabb, együttműködő értékeknek. (…) Ezen képviselők az adott kritikusnak mondható politikai helyzetre versengéssel, bizonyos agresszívnek mondható munkamódok felvételével és fokozott munkavállalással, mintegy »munkaalkoholistaként reagálnak«.” A második csoport a „nyugodt, megbízható, stabil vonásokat helyezi előtérbe. Az átlagos MDF-képviselőt alacsonyra értékeli, a kormányzat tekintélyelvűségét vallja, jobboldali-konzervatív tulajdonságokat tulajdonít az MDF-nek, és végül úgy gondolja, hogy az MDF sorsa amúgy is a rövid távú gazdasági változásokon áll vagy bukik.” E képviselők „saját felelősségüket minimalizálni igyekeznek, a külső körülményekre, illetőleg a kormányzat fokozott tekintélyelvű szerepvállalására alapozva”. A harmadik, a „legkisebb csoport” tagjai „a képviselői tulajdonságok közül a kultúrát és a kooperativitást tartják különlegesen magasra értékelhetőnek, a képviselőkre vonatkozó politikai állítások közül pedig a szakszerűség igenlését és a tekintélyelv viszonylagos elvetését lehet kiemelni”.
Ajánlat
A szöveget olvasva világossá válhat, miért engedhetjük meg magunknak e szuperbizalmas „lelet” közlését: a Beszélő olvasói előtt ugyanis aligha titok, hogy az MDF képviselői között bizony jócskán lehetnek tekintélyelvűek, miként azt is tudhatják, hogy vannak közöttük néhányan, akik igyekeznek eleget tenni a szakszerűség követelményének. Könnyen lehet azonban, hogy éppen ők, a szakmai érveket hangoztatók rendelték meg e vizsgálatot, melynek végső konklúziója abban áll, hogy „jóval nagyobb anyagi és ráfordításokat” sürgessen a további – nyilván velejéig szakszerű – arculatvizsgálatok elvégzéséhez.
Nem tudjuk, mennyibe kerülhet egy ilyen felmérés, az azonban biztos, hogy a Beszélő ára (legalábbis belátható ideig) 28 forint. Ha bizonytalanok a kedves MDF-képviselők abban, hogy „agressziós készségeik” magasabbak-e másokénál, vásárolják bízvást lapunkat: kevés olvasással és önmegfigyeléssel talán szerezhetnek némi útmutatást.
- Hátsó oldal [5]