Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Upor Péter: Tárt torokkal – A TIB válsága (Beszélő, 1992. január 18.)


A lap ez évi harmadik számában foglalkoztak a TIB december 12-én megtartott küldöttgyűlésével. Küldöttként vettem részt az eseményen, és az előkészítő megbeszélések némelyikén is ott voltam. Tájékoztatásukat egyoldalúnak tartom, s szeretném azt néhány információval kiegészíteni.

A probléma gyökere, hogy az ’56-os, valamint a katonai tagozat, a tagság erőteljes támogatásával, hagyományos közgyűlést kívánt összehívni, minden igazolt tag részvételi és szavazati jogával. Az elnökség, főleg az ügyvezető elnök viszont, érzékelve a felgyülemlett elégedetlenséget, a májusi közgyűlés által elfogadott ideiglenes alapszabályra hivatkozással, küldöttgyűlést. A küldöttek kiválasztása körül sok volt a manipuláció (erről szívesen adunk részletes tájékoztatást). Ideiglenes alapszabályunk értelmezése és érvényessége körül nagy jogászi szőrszálhasogatás kezdődött, annál is inkább, mert hatálya eredetileg csak szeptemberig terjedt. A vitát eldönteni látszott, hogy a tagság több mint egyharmada (közel 700 ember) aláírásával hitelesített íveken kérte: közgyűlés tartassék. Az elnökségnek az a makacssága, amivel a közakaratnak a dokumentumát félresöpörte, vezetett azután a mindnyájunkat elszomorító zűrzavarhoz. Az elmúlt időszak számos nyilatkozata azt mutatja, hogy a tanulságok levonása helyett most a „belső ellenzék” lejáratása van műsoron.

A fentiektől függetlenül Hegedűs László nyilatkozata az igazságnak számos elemét tartalmazza egyes kormányszervek és parlamenti pártok magatartását illetően.

Balás Piri László
TIB ’56-osok tagozat IB-tagja









Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon