–solt

Nyomtatóbarát változat

Amikor a parlament egy emlékezetes procedúra során 1991. december 12-én szavazott az önkormányzatoknak nyújtandó céltámogatások rendszeréről, az MDF soraiban egy kis zavar támadt. A kormány nyilatkozatával szembeszegülve egyesek meg-megszavazták az ellenzékiek módosító indítványait. 49-51 százalékokkal ment át, vagy vettetett el egy-egy különösen ínycsiklandozó, nyilvánvalóan népszerű indítvány. A kormányelőterjesztés szétzilálódni látszott. Ekkor Kónya Imre frakcióvezető végigment az MDF padsorain, ennek nyomán néhány képviselő távozott átmenetileg. Köztük volt Varga Zoltán (Békés megye) is. Mivel láthatólag vitatkozott valamit Kónya úrral, a szemben ülő képviselők figyelmét magára vonta az ülésteremnek az a szelvénye, s így vették észre többen is, hogy Varga szomszédja, Szokolay Zoltán a gazdátlanná vált gombot is nyomkodja. Mádai Péter szóvá tette, és kérte az azonnali vizsgálatot. A számítógép félreérthetetlenül rögzítette a szavazás eredményét. Szokolay bejelentette lemondási szándékát, majd január 20-án, napirend előtt, az SZDSZ és a hajdani demokratikus ellenzék sunyi és sejtelmes gyanúsítgatása mellett még ezeket mondta: „Lemondok tehát, csak az zavar kissé, hogy december 16-án, napirend előtt egy országos listán megválasztott képviselő, aki több mint egymillió polgár akaratából ülhet itt, pártja nevében eleve kihirdette az ítéletet, csalónak, hazugnak nevezett engem. Akiknek a nevében beszélt, azok tehát nem igényeltek részletes kivizsgálást, a szándékosság és a gondatlanság között nem óhajtottak különbséget tenni, eleve kész volt az ítéletük, hiszen ők az igazság egyedüli letéteményesei, a demokrácia éber őrei.”

A Beszélő, és számos képviselő elkérte az aznapi szavazási listát, ami egyébként mindig nyilvános, mindig elkérhető. Békés megyei képviselőtársai megkérdezték Varga Zoltánt, hogy mit szavazott utoljára, mielőtt kiment, s ő „igen”-re emlékezett.

A Szokolayra vonatkozó felszólalás a 12 óra 58 perces szavazás után hangzott el, tehát ezt és a közvetlen megelőző szavazókat kell nézni. A listák a Beszélő munkapéldányai, ezért sajnos kissé összefirkálták őket korábbi munkáik során a szerkesztők.

Információink szerint Szokolay Zoltánnak nem kell egzisztenciális nehézségekkel küzdenie, képviselőségéről lemondván. A Miniszterelnöki Hivataltól és a Heti Magyarország c. laptól is kapott állásajánlatot.

A magunk részéről csak azt kívánjuk neki, hogy legyen a helyén és tegye a dolgát, ahogyan beszéde végén ígérte, ha – idézünk – „1994-ben mégis bekövetkezne a nyolcvanas évekből ismert, úgynevezett demokratikus ellenzék veteránjainak országlása.”

Úgy legyen!

• Belföld