Skip to main content

Szikár tények

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Amikor a parlament egy emlékezetes procedúra során 1991. december 12-én szavazott az önkormányzatoknak nyújtandó céltámogatások rendszeréről, az MDF soraiban egy kis zavar támadt. A kormány nyilatkozatával szembeszegülve egyesek meg-megszavazták az ellenzékiek módosító indítványait. 49-51 százalékokkal ment át, vagy vettetett el egy-egy különösen ínycsiklandozó, nyilvánvalóan népszerű indítvány. A kormányelőterjesztés szétzilálódni látszott. Ekkor Kónya Imre frakcióvezető végigment az MDF padsorain, ennek nyomán néhány képviselő távozott átmenetileg. Köztük volt Varga Zoltán (Békés megye) is. Mivel láthatólag vitatkozott valamit Kónya úrral, a szemben ülő képviselők figyelmét magára vonta az ülésteremnek az a szelvénye, s így vették észre többen is, hogy Varga szomszédja, Szokolay Zoltán a gazdátlanná vált gombot is nyomkodja. Mádai Péter szóvá tette, és kérte az azonnali vizsgálatot. A számítógép félreérthetetlenül rögzítette a szavazás eredményét. Szokolay bejelentette lemondási szándékát, majd január 20-án, napirend előtt, az SZDSZ és a hajdani demokratikus ellenzék sunyi és sejtelmes gyanúsítgatása mellett még ezeket mondta: „Lemondok tehát, csak az zavar kissé, hogy december 16-án, napirend előtt egy országos listán megválasztott képviselő, aki több mint egymillió polgár akaratából ülhet itt, pártja nevében eleve kihirdette az ítéletet, csalónak, hazugnak nevezett engem. Akiknek a nevében beszélt, azok tehát nem igényeltek részletes kivizsgálást, a szándékosság és a gondatlanság között nem óhajtottak különbséget tenni, eleve kész volt az ítéletük, hiszen ők az igazság egyedüli letéteményesei, a demokrácia éber őrei.”

A Beszélő, és számos képviselő elkérte az aznapi szavazási listát, ami egyébként mindig nyilvános, mindig elkérhető. Békés megyei képviselőtársai megkérdezték Varga Zoltánt, hogy mit szavazott utoljára, mielőtt kiment, s ő „igen”-re emlékezett.

A Szokolayra vonatkozó felszólalás a 12 óra 58 perces szavazás után hangzott el, tehát ezt és a közvetlen megelőző szavazókat kell nézni. A listák a Beszélő munkapéldányai, ezért sajnos kissé összefirkálták őket korábbi munkáik során a szerkesztők.

Információink szerint Szokolay Zoltánnak nem kell egzisztenciális nehézségekkel küzdenie, képviselőségéről lemondván. A Miniszterelnöki Hivataltól és a Heti Magyarország c. laptól is kapott állásajánlatot.

A magunk részéről csak azt kívánjuk neki, hogy legyen a helyén és tegye a dolgát, ahogyan beszéde végén ígérte, ha – idézünk – „1994-ben mégis bekövetkezne a nyolcvanas évekből ismert, úgynevezett demokratikus ellenzék veteránjainak országlása.”

Úgy legyen!












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon