Skip to main content

Létminimum most

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat



Családtípus<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" />

Családtagok létminimuma

Összesen

Egy főre

Egyedülálló nő

12 854

 

12 854

Nyugdíjas nő

10 276

 

10 276

Egyedülálló férfi

12 642

 

12 642

Nyugdíjas férfi

10 114

 

10 114

Anya + 1 gyerek

10 457+8 807

19 264

  9 632

Házaspár

10 244+10 457

20 701

10 350

Nyugdíjas házaspár

8 195+8 365

16 560

  8 280

Házaspár + 1 gyerek

9 566+9 778+ 8 128

27 472

  9 157

Anya + 2 gyerek

9 778+2x8 128

26 034

  8 678

Házaspár+2 gyerek

9 317+9 529+ 2x7 879

34 604

  8 651

Házaspár + 3 gyerek

9 147+9 359 + 3x7 709

41 634

  8 327


1989 decembere és 1991 decembere között több mint kétszeresére (202,9%) nőttek a minimális megélhetés költségei. Míg 1989 végén egy négytagú család 211 Ft-ból meg tudta oldani napi étkezését, 1991 végére ehhez már 377,6 Ft kellett. Itt kell megjegyeznünk, hogy az élelmiszerek árnövekedése nem tartott lépést a létminimum növekedési ütemével. A legérzékenyebben a lakásfenntartási költségek növekedése – 1989. évi négyzetméterenkénti 62 forintos árról 132 forintra emelkedtek 1991-re – érintette a létminimum szintjén élőket, hiszen a lakhatás az a „fogyasztás”, amelyet legkevésbé tudnak korlátozni.

A létminimum szintjén 1991-ben a költségek növekedése mindenképpen meghaladta a kormány által beharangozott 35-38%-os inflációt. A 12 hónap alatt – bár a második félévben enyhébb ütemű volt – 41,5%-os költségnövekedést mértünk (júliusban és szeptemberben az emelkedés 1,1%-os volt, míg decemberben csupán 0,2%).

A létminimum és egyes járandóságok növekedése az elmúlt két évben


 

1989

1990

1991

Létminimum (Ft) 1989=1 00 (%)

4263

100,0

5112

143,3

8651

202,9

Családi pótlék (Ft)

a létminimumhoz (%)

1770

41,5

2270

37,1

2570

29,7

Nyugdíjminimum (Ft)

 a létminimumhoz (%)

4600

107,9

4600

75,3

5600

64,7

Bruttó minimálbér (Ft)

 a létminimumhoz (%)

4800

112.6

5600

91,6

7000

80,9

Nettó minimálbér (Ft)

 a létminimumhoz (%)

4320

101,3

5000

81,8

6260

72,4


1992. év eleje az ígéretek ellenére nem sokban különbözött a korábbi évkezdetektől, hacsak nem annyiban, hogy az év eleji bejelentett áremeléseket nem követte mind ez ideig a családi pótlék és a nyugdíjak emelése (a szociális juttatások tudvalevőleg a családi pótlékhoz, illetve a nyugdíjminimumhoz kötődnek jelentős mértékben). Az alapvető fogyasztási javak árai növekedtek az elmúlt két hétben (budapesti tömegközlekedés, víz- és csatornadíjak, tejtermékek). Ezen cikkek árainak növekedése 2,1 %-kal növeli a létminimumot, ami egy négytagú családnál 752 Ft-os többletkiadást jelent.

A fentiek ismeretében fokozottan aktuálisnak tartjuk, hogy az állam törvényben fogalmazza meg szociális kötelezettségeit állampolgáraival szemben. Egyébként az a véleményünk, hogy az életben maradáshoz minden magyar állampolgárnak legyen joga.

Budapest, 1992. január 20.

Újpesti Családsegítő Központ
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon