Deák Péter

Nyomtatóbarát változat

Ezért érdekeinket jobban kifejező jelszó lehet a „belépni tilos, zárt terület” metaforája. Az esetleges agresszióval arányos ellenállás szervezésével elsősorban vagy mindenekelőtt a határövezetben kell megállítani a támadót. Ezért alternatív védelmi modellként kínálkozik egy megállítóképes védelem a gyors reagálású ellencsapás helyett.

Mit is jelentene ez? Azt, hogy egy kibontakozó konfliktus esetén, amikor a határövezetben az incidensek, átlövések, betörések és légi provokációk sorozata következik be, a jogellenes cselekménynek minősített behatolás, áthatás felszámolására az erre alkotmányosan feljogosított fegyveres erő, a Határőrség legyen hivatott és természetesen alkalmas, minden más katonai demonstráció és parlamenti állapothirdetés nélkül. Persze erre a lényegében területvédelmi tevékenységre ezt a testületet fel kell készíteni, alkalmassá kell tenni olyan, az akciószázadokat is valamivel felülmúló szervezetekkel, amelyek a fegyveres határőrizetet tömeges fegyveres határsértés esetén is képesek ellátni. Ehhez azonban olyan garanciák – mindenekelőtt új határőrségi törvény – szükségesek, amelyek teljesen kizárják, hogy ez a fegyveres erő bármilyen hatalom, kormányzat vagy minisztérium kezében manipulált, a civil ellenőrzés alól kibúvó és belpolitikai konfliktusokban felhasználható szervezet legyen. Ez azonban csak a dolog egyik része.

Ha a legrosszabb esetben, végletes szituációban valódi, politikai és hadászati céloktól vezérelt, területszerző vagy büntető, akaratérvényesítő katonai támadás következik be, amely nem lehet váratlan, amelyre a rendkívüli vagy hadiállapot meghirdetése természetes reakció, a gyors reagálást az egyes, illetve adott katonai kerület gyorsan mozgósítható reguláris erői és az érintett területvédelmi alakulatok rövid készenlétével kell elérni, amelyek elfoglalják tervezett állásaikat és körleteiket. Természetesen nem passzív tevékenységgel, de szívós védelmi harccal állítják meg a támadót. A központi helyen felállításra kerülő mozgékony, ellentevékenységre alkalmas kötelékek készenlétbe helyezése ekkor következik be, ők képezik a hadműveleti tartalékot, és a védelmi tevékenységet vívó katonai kerület egységeinek sávjában akkor kerülnek bevetésre, ha az ellenség kifullasztása, megállítása nem következik be, vagy lassú ütemű, netán a támadó új tartalékaival kell számolni.

Ez az eljárás politikailag azért célravezető, mert nem jelent totális reagálást katonailag, mert ezek a jelentős, ellentevékenységre alkalmas erők nem mozdulnak ki eleve egy irányba, így esetleg másik határszakaszon kialakuló cselekmények esetén a tartalék még manővereztethető. Ha ez az erő kimozdul, a további, mélységben is alkalmazható tartalékok szerepét az ekkor és csak ekkor mozgósított többi katonai kerület csapatai veszik át, amelyek, bár korlátozottabban, szintén mozgathatók. Ilyen esetben a katonapolitikai lépések is veszélyarányos ütemben következnek be, ami segíti a nemzetközi válságkezelő és konszolidációs folyamatot.

Ez a modell persze azt követeli, hogy a katonai gondolkodás ténylegesen szakítson a „hadosztály, hadtest, hadsereg beidegződések”-kel, a katonai kerületeket alkalmas köteléknek tekintse, és ne csupán a defenzivitás látszatát keltse, és azonnal visszaállítsa a hagyományos, megszokott elvek szerinti struktúrákat és harceljárásokat. Ugyanakkor ez a felfogás nem tagadja egy olyan központi katonai kerület vagy más kötelék létét, amelynek motorizáltsági foka és csapásmérő képessége magas, döntő, mi több, eldöntő, de sorrendben nem az első eleme a védelemnek. Így nem a bármennyire is közeli mélységbe, hanem a valóban megtartandó határövezetre tevődnek át az első erőfeszítések.

A megállítóképes védelemre vonatkozó koncepcióm természetesen egy a sok alkalmas közül, bizonyos megfontolások miatt vetődött fel, amelyeket igyekeztem kifejteni. Szinte majdnem biztos, hogy ebben a kifejtésben sok minden nem elfogadható, de vitaalapnak, hozzájárulásnak alkalmas lehet.

Az is igaz, hogy a Magyar Honvédség átmeneti, megőrzési és alapozási szervezési időszakában csak célként merülhet fel. Messzemenően egyetértek azzal, hogy itt és most a harcképes technikára kialakított szervezetek kellenek, amelyek elhelyezése, diszlokációja (és nem tevékenysége) valamiféle „körkörösség” szempontjának kell megfeleljen.

• Vita