Skip to main content

Deák Péter

Deák Péter: Kaukázusi vihar

„Egy a jelszónk: tartós béke!”


Úgy rémlik, 1942 őszén hallottam először Groznijról, a „kegyetlen, rettegett, félelmetes” jelentésű nevet joggal viselő kaukázusi nagyvárosról: akkor, amikor a sztálingrádi események árnyékában a német csapatok észak-kaukázusi támadásának kifulladásáról szólt a haditudósítás. Sztálingrád mindkét fél számára presztízskérdés volt: a háború sorsát mind katonailag, mind „tudatilag” befolyásoló fordulat; a várt végső győzelem szimbóluma; Sztálin, illetve a legendás tábornok, Paulus elitseregének párharca.

Deák Péter: Megállítóképes, avagy büntetni szándékozó védelem?


Ezért érdekeinket jobban kifejező jelszó lehet a „belépni tilos, zárt terület” metaforája. Az esetleges agresszióval arányos ellenállás szervezésével elsősorban vagy mindenekelőtt a határövezetben kell megállítani a támadót. Ezért alternatív védelmi modellként kínálkozik egy megállítóképes védelem a gyors reagálású ellencsapás helyett.

Mit is jelentene ez?


Deák Péter: Megállítóképes, avagy büntetni szándékozó védelem?


Harmadik, tán negyedik fordulójához jutott hazánkban az úgynevezhető „katonai kérdés” vitája.

Deák Péter: Mi van a katonai viták mögött?


A Magyar Néphadsereg az 1980-as évek eleje óta belső nehézségekkel, mi több, válságjelekkel küzdött. Ezek alapvető előidézője az az ellentmondás volt, amely a viszonylag progresszív és függetlenedő külpolitika és a Varsói Szerződés tagságából eredő alárendelt katonapolitika között húzódott. Ez bizonyos doktrinális torzulásokhoz vezetett a magyar honvédelem teljes struktúrájában, de további következményekkel is járt. Az ország képtelen volt teljesíteni a szövetség haderő-fejlesztési előírásait, 1983-tól kezdve pedig a hajlandóság is megjelent, hogy ezek elől kitérjen.

Deák Péter: Miért kezdődött és miért lett vége?

Öböl háború


A háború legszembetűnőbb paradoxona az volt, hogy az első napokban koncentrált technikával végrehajtott tömeges csapás viszonylag kevés értékelhető eredménnyel járt, a szárazföldi csapatok jól megszervezett, de pusztítóképesség tekintetében szerényebb tevékenysége viszont hihetetlenül gyors sikert hozott.

Ma is úgy tetszik, igaza volt azoknak, akik szerint a háború teljes menetére rányomta bélyegét, hogy a politikai és katonai célok nem voltak teljesen összhangban. A politika meghatározott irányban akarta tartani az eseményeket, ezért hol fékezte, hol serkentette az operációkat.


Deák Péter: Egy „kételkedő katona” jegyzetei


1991. február 23-ának hajnalán ismét felpörögtek a már valósággal „unalomba fulladt” háború hajtóművei, megkezdődött az „igazi” harc minden dimenzióban, szemtől szembe, ahogyan azt katonás módon elképzeljük. A koalíció csapatainak szárazföldön megindított támadásával a háború totális szakaszába lépett.

A hétköznapi médiaélvező, érdeklődő polgár nyilván az első, légi háborús szakaszt vélte látványosnak: elképesztette a csillagháborús filmekből megismert modern haditechnika hideg alkalmazásának show-ja.


Deák Péter: „Félkarú rablók” a bagdadi tolvaj ellen


Amikor a hadtörténészek a legújabb kor fegyveres összecsapásainak korát a háború gépi korszakának nevezték el, már látni lehetett, és látni kellett, hogy forradalmak sorozata kezdődik el a hadügyben. A korszakváltás először akkor következett be, amikor a harci gépek alkalmazását már világpolitikai érdekek és globális gazdasági szempontok irányították. Beköszöntött a világháborúk kora.

Deák Péter: Változatlan hadsereggel?


Azt hiszem, egyike vagyok Kőszeg Ferenc által a Népszabadságban említett 20 „szakembernek”; hozzászólásomban nemcsak a vitaindítóra, hanem azóta megjelent más véleményekre is reflektálok.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon