Skip to main content

Tisztelt Szerkesztőség!

(Stemlerné Balog Ilona)

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szilágyi Sándor: Megáll az idő. 2003. április


Lapjuk 2003. áprilisi számában jelent meg Szilágyi Sándor Megáll az idő… című írása, amelyben a szerző személyemmel kapcsolatos állítása nem felel meg a valóságnak. Azt írja: „saját igazgatója megtiltotta, hogy múzeumban kiállítsa a Fényképtár anyagát, mondván: a fotó nem műtárgy.”

A szerző állítását cáfolja, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának anyagából 2001. február és május között nagyszabású kiállítás volt látható a múzeum épületében.

Helyreigazításként az alábbiak közlését kérem: „Szilágyi Sándor állításával ellentétben a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója nem tiltotta meg a múzeumban a Fényképtár anyagának kiállítását. 2001. február elejétől május közepéig a Magyar Nemzeti Múzeumban Fénnyel írott történelem címmel állította ki saját anyagát a Fényképtár.”

Az, hogy a nevemet a cikkbeli változattal szemben h nélkül írom, már igazán aprócska hibának számít.

Budapest, 2003. 06. 25.

Tisztelettel

Stemlerné Balog Ilona
Magyar Nemzeti Múzeum
Történeti Fényképtár
















Hivatkozott cikkek

Tóth Ilona

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2003. október, Évfolyam 8, Szám 10


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon