Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2003. október, Évfolyam 8, Szám 10

Kántor Zsolt: Hermeneutika

Neményi László: Irak és az amerikai belpolitika

Tóth Judit: Miért nem lehet, ha szabad

A többes állampolgárság a nemzetközi és az európai közösségi jog felől

: Az EU tagállamainak viszonya a többes állampolgársághoz

Ludassy Mária: Vér és erény

Klasszikus toposzok az antiliberális retorikában

Sajó András: A semlegesség doktrínái és az állam

Ambrus-Lakatos Loránd: Rawls liberális politikai gazdaságtana

Janky Béla - Kemény István: A 2003. évi cigány felmérésről

Népesedési, nyelvhasználati és nemzetiségi adatok

Révész Béla: Az utolsó SZER-per 1967-ben

Eörsi László: A Wittner-jelenség

Kálmán C. György: Kertész felszámol

Galántai Zoltán: Negyedik típusú találkozások

Kántor Zsolt: Tea, kék lavór

– a fiamnak –

(Dr. Keller József) - A Szerk.: [Olvasói levél, szerkesztői válasz]

Szentpéteri Nagy Richard: Nem kellett volna

(Stemlerné Balog Ilona): Tisztelt Szerkesztőség!

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon