Skip to main content

Nehéz eldönteni

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A szóban forgó hetilap a Szent Korona címet viseli, minden bizonnyal célszerűségi okok miatt. Ezt a két szót sokkal könnyebb kimondani, mint azt az egyet lenne, hogy – mondjuk – obskurantizmus. Ami pedig inkább illenék e lapocska némely közleménye fölé.

A május 16-i számban például „Pozsgay, az antiszemita” cím alatt azt állítja egy ismeretlen szerző (nemcsak a nevét tartja titokban, de még szignót sem biggyesztett írása alá), hogy a lap tudósítója Izraelben járt, és ott „megtudta”: Pozsgay Imre ottani látogatásakor „megállapodott az izraeli kormánnyal abban, hogy az orosz–ukrán nemzeti öntudat rohamos növekedése és erősödése következtében veszélyeztetett oroszországi zsidók Magyarországon tudjanak végleges hazát találni”. Az egyezség értelmében – teszi hozzá Romhányi László lapja – kb. egymillió zsidót fognak idetelepíteni. „A cigányeső után most éppen ez hiányzik otthon.”

Miközben a magyar sajtó komoly orgánumai a szovjetunióbeli Pamjaty mozgalom működését vizsgálva aggódva latolgatják az új orosz sovinizmus veszélyeit, a Szent Korona csak a „nemzeti öntudat erősödését” fedezi föl. Míg becsületes és a helyszíneket (akár szovjet földön, akár Izraelben, akár csak itt helyben, Ferihegyen) valóban megjáró tudósítók pogromhangulatról, menekülők nyomorúságáról és az izraeli hatóságoknak az ezrével érkezők befogadásával kapcsolatos gondjairól közölnek riportokat, a Szent Korona ún. tudósítójának zsidóellenes hangulatkeltésre szolgálnak ürügyül a tragikus fejlemények.

A lap komoly képpel feltálalt abszurd „értesülése” olvastán nehéz eldönteni, mi nagyobb: a közlemény szerzőjének ostobasága-e, mellyel feltételezi, hogy képtelen híre hitelre talál, vagy inkább az arcátlansága, mellyel ezrek és tízezrek félelmét, nyomorúságát gyűlölet szítására használja fel?








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon