Nyílt levél a Hajdú Volán igazgatójához

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szeretném tudni, jól alszol-e, uram?

Én már hetek óta forgolódom az ágyban. Fülembe visszacseng kislányom kedves, vékonyka hangja:

– Éhes vagyok, apa!

Szeretném tudni, téged, uram, hányszor fogadnak az íróasztalodnál reggelente azzal, hogy mára nincs munka, menj haza!

Én hetek óta minden reggel ezt kapom, uram. Megkérdezted-e egyszer is, hogy ki az az ember, aki a vezetésed alatt álló vállalatnál a legkevesebbet keresi? Vajon jut-e elegendő kenyér az asztalára? Még nincs itt az ideje, hogy kérdezzek?

Akkor mondom!

ÉN vagyok az a munkás, akinek nullára futott kocsikkal kell dolgoznia.

ÉN vagyok az a munkás, aki megspórolja a gázolajat, és TE, uram, odaadod az árát a főnökeimnek, hogy jobban megszervezzék a munkámat.

ÉN vagyok az a munkás, aki rimánkodik a szerelőnek, hogy javítsa meg a kocsit, mert TE, uram, nem fizeted meg.

ÉN vagyok az a munkás, aki létminimum alatti fizetésből, egyedül nevelem a két lányomat.

TE, uram, felveszed a neked járó fizetést, jutalmat és prémiumot.

ÉN vagyok az a munkás, aki az átlagtól 10 évvel elmaradt normarendszerben dolgozik.

TE, uram, korengedményes nyugdíjba vonulsz a kiemelt fizetéseddel, mert megfáradtál.

ÉN vagyok az a munkás, aki a gerincsérvem ellenére – amit a nehéz fizikai munkától kaptam – még mindig dolgozni akarok, mert muszáj.

Mondd, uram! Ha majd a bőség asztalánál ülsz a jól kiérdemelt nyugdíjaddal, adsz-e egy forintot az éhező gyermekeimnek?

Hajdú Volán Darabáru gépkocsivezetője

Barna János
SZDSZ-tag

Cím: Debreceni SZDSZ-csoport
4010 Debrecen, Pf. 77.