Skip to main content

Nyílt levél a Hajdú Volán igazgatójához

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szeretném tudni, jól alszol-e, uram?

Én már hetek óta forgolódom az ágyban. Fülembe visszacseng kislányom kedves, vékonyka hangja:

– Éhes vagyok, apa!

Szeretném tudni, téged, uram, hányszor fogadnak az íróasztalodnál reggelente azzal, hogy mára nincs munka, menj haza!

Én hetek óta minden reggel ezt kapom, uram. Megkérdezted-e egyszer is, hogy ki az az ember, aki a vezetésed alatt álló vállalatnál a legkevesebbet keresi? Vajon jut-e elegendő kenyér az asztalára? Még nincs itt az ideje, hogy kérdezzek?

Akkor mondom!

ÉN vagyok az a munkás, akinek nullára futott kocsikkal kell dolgoznia.

ÉN vagyok az a munkás, aki megspórolja a gázolajat, és TE, uram, odaadod az árát a főnökeimnek, hogy jobban megszervezzék a munkámat.

ÉN vagyok az a munkás, aki rimánkodik a szerelőnek, hogy javítsa meg a kocsit, mert TE, uram, nem fizeted meg.

ÉN vagyok az a munkás, aki létminimum alatti fizetésből, egyedül nevelem a két lányomat.

TE, uram, felveszed a neked járó fizetést, jutalmat és prémiumot.

ÉN vagyok az a munkás, aki az átlagtól 10 évvel elmaradt normarendszerben dolgozik.

TE, uram, korengedményes nyugdíjba vonulsz a kiemelt fizetéseddel, mert megfáradtál.

ÉN vagyok az a munkás, aki a gerincsérvem ellenére – amit a nehéz fizikai munkától kaptam – még mindig dolgozni akarok, mert muszáj.

Mondd, uram! Ha majd a bőség asztalánál ülsz a jól kiérdemelt nyugdíjaddal, adsz-e egy forintot az éhező gyermekeimnek?

Hajdú Volán Darabáru gépkocsivezetője

Barna János
SZDSZ-tag

Cím: Debreceni SZDSZ-csoport
4010 Debrecen, Pf. 77.






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon