Skip to main content

A kevesebb több lett volna

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hozzászólás Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla c. cikkéhez

Nem kétséges, hogy Che Guevara a közelmúlt egyik legellentmondásosabb személyisége, akivel kapcsolatban sokan a szuperlatívuszokkal sem fukarkodnak, és akit mások a végletekig deheroizálnak. Ez utóbbiakhoz tartozik Szerbhorváth György is. Írása meggyőzőbb lehetett volna, ha kicsit visszafogottabb.

Noha nem vagyok e tárgykör kutatója, számomra úgy tűnik, hogy Szerbhorváth – csakúgy, mint Félix Péter a Nagy Imréről szóló, Magyar Narancs-os cikksorozatában – tendenciózusan, rosszindulatúan írt, a történeti kontextus, a háttér, a körülmények kellő bemutatásának mellőzésével.

Azt még rendjén valónak találja, hogy Che, aki „...a pampákon, a szép tájakon lát beteget s szegényt, feltör benne a buzgóság, hogy segíteni kéne”. De azt már nem, hogy a szerzetesi vagy orvosi pálya helyett forradalmárrá lett. Márpedig a „zsarnokölő”-toposz az ókor óta létezik. Elítélhető-e azért, hogy a szörnyű diktatúrák megdöntéséhez, a térség kóros társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeinek felszámolásához a legradikálisabb utat választotta? Mindenesetre az ’56-os magyar forradalmárokban tiszteljük ezt.

Szerbhorváth szimplán sztálinistának minősíti Che Guevarát, s bár a Commandante számos kérdésben valóban a Generalisszimuszt követte, sohasem vált cinikus zsarnokká, haláláig tisztán az ideológia megszállottja maradt. (Ezt természetesen nem tartom követendőnek, csak az árnyaltabb megközelítést hiányolom.) Sztálin intrikussága pedig egyenesen ellentétje volt Che nyíltságának.

Szerbhorváth az antidemokratikus felfogásáért is bírálja Chet. Márpedig demokratikus rendszert ott, Latin-Amerikában nemigen láthatott. A demokráciák közül csak a CIA révén szinte mindenütt jelen lévő Egyesült Államokat érzékelhette, amely rendre – rendkívül hatékonyan – a diktatúrákat támogatta. Tehát nem lehet egyértelműen Che szemére vetni, hogy nem lett a demokrácia élharcosa.

Az sem az elfogulatlanság jele, ahogy Szerbhorváth Che megöléséről ír: „a legenda szerint azért rimánkodott az őt elfogó katonáknak, ne lőjék le.” A következő oldalon ezt legenda említése nélkül, már tényként fogadja el: „Nem értem [...], miért rimánkodott az életé­ért.” Ez a „rimánkodás” a kivégzők verziója, hogy mi történt valójában, az már aligha rekonstruálható. Van azonban egy másik verzió is, amely szerint Che ezt mondta: „Tudom, azért vagytok itt, hogy kivégezzetek. Lőjetek, gyávák, csak egy embert öltök meg!” Egész életében tanúsított megkérdőjelezhetetlen vakmerősége inkább ez utóbbi verzió valószínűségét sejteti.

A bolíviai gerillaharcok idején vezetett naplóját – ami Szerbhorváth gúnyolódásának fő céltáblája – halála után találták meg, nem tudjuk, mi volt a célja vele, tehát nem lehet ugyanúgy megbírálni, mintha kiadásra előkészítette volna.

Természetesen elítélhető Che szélsőbaloldalisága, módszerei, számos tette, de mégsem illő nevetséges pojácát csinálni belőle.

A szerző honlapja: www.eorsilaszlo.hu.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon