Skip to main content

Ne írjuk át a történelmet!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Hozzászólás Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla c. cikkéhez

Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla című cikke ihletett erre a címre. Azt akarom mondani, hogy ne írjuk át a történelmet, mint Orwell 1984-ének a sztálinista diktatúra karikatúrájaként is jellemezhető birodalmaiban teszik.

Kuba negatívumai – az állami bürokrácia, az ,,új osztály” anakronisztikus uralma, a szólásszabadság hiánya stb. – már amolyan szomorú közhelyek, de ezek nem jogosítanak föl történelemhamisításra.

A napló nem csak a kajáról szól – olvastam –, mint különben általam nagyra becsült kollégám írja, de ami a leginkább meglepett, az a Che Guevarát ért vád, mely szerint ő ellene lett volna a mi 1956-os forradalmunknak. Ennek ellenkezője igaz, 1957-ben külügyminiszteri minőségében nem állt szóba Kádárral, mint hazaárulóval, és hasonlóan ítélte meg a helyzetet maga Fidel Castro, az ország első embere is, akinek megbízásából az ő személyes és a kubai forradalom barátja, Garcia Marquez kolumbiai író tudósított a megtorlás időszakának Buda­pestjéről, illetve Magyarországáról.

És itt helyénvaló emlékeztetni egy pár dologra. Két­ség­telen, hogy a kommunistáknak (?) Kubában is távozniuk kell, de vajon miért fajultak idáig a dolgok?

A felkelés jogos volt, ezt Batista diktatúrájának népellenes, antiszociális jellege egyértelműen bizonyítja. Nem valamiféle budapesti vagy prágai tavaszt vagy akár polgári demokráciát döntöttek meg tehát, és a másik pont, Castróék eredetileg nem szovjet típusú rendszert akartak, s bár a további fejleményekért – államosítás, az ellenzék, köztük az egykori harcostársak, például Franqui bebörtönzése, likvidálása – felelniük kell(ene), de nem ártatlan bennük az Egyesült Államoknak Latin-Amerikát és mellesleg általában a világot bolsevikokra és demokratákra fölosztó manicheista politikája. Az amerikaiak és az oroszok egymást erősítgették fafejűségükkel, az előbbiek esztelen háborújukkal hőst csináltak például Ho apóból, a véreskezű sztálinista diktátorból, az utóbbiak pedig az iszlám fundamentalistákból faragtak hazafiakat annak idején Afganisztánban, amikor létre akarták hozni a proletariátus diktatúráját – proletariátus nélkül.

Kubára visszatérve, arról sem lehet megfeledkezni, hogy Castróék azért megoldottak olyan problémákat – egészségügy, ez kiváltképp fontos, szemtanútól tu­dom!!!, analfabetizmus fölszámolása –, amikkel az Egye­sült Államok több dél-amerikai szövetségese mindmáig adós.

Egyszóval, a történelmet úgy írjuk le, amilyen. Amibe persze azért beletartozik, hogy az Egyesült Államok életképesebb országnak bizonyult, mint a Szovjetunió.

Tisztelettel,

Arató János újságíró

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon