Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. november–december, Évfolyam 13, Szám 11

Vers

Tandori Dezső: Bronzkéz, laza csónak

Kései köszönytő

Kistotál

Vári György: Mit tanít a Biblia?

Isten egyfajta csendjéről Röhrig Gézának

Beszélő-beszélgetés

Mink András - Révész Sándor: „Szerintem ez menni fog...”

Fodor Gáborral, az SZDSZ elnökével Mink András és Révész Sándor beszélgetett

Folyamatos jelen

Neményi László: Csoda, de nem meglepetés

Barack Hussein Obama az Egyesült Államok negyvennegyedik elnöke

Vendégkönyv

Szerbhorváth György: Nómen eszt ómen

Születésnapi beszélgetés

Mink András - Neményi László: Mi a filozófiai botrány?

Tamás Gáspár Miklós filozófussal Mink András és Neményi László beszélgetett

Játéktér

Magas István: Semleges pénz és gravitáció

A nemzetközi pénzügyi válság és a magyar sajátosságok

Révész Sándor: „A magyar közvélemény egészét megvezették”

Gulyás Józseffel, az SZDSZ országgyűlési képviselőjével Révész Sándor beszélgetett

Mink András - Révész Sándor: „Nem a hatalom belügye...”

Hack Péterrel és Székely Ivánnal Mink András és Révész Sándor beszélgetett a megfigyelési ügyről

Szabó Máté: Az emberi jogok fejlődésének fordulópontjain

1809–1948–1989–2008–2009

Pál Attila: Csapdában a Sivatagi Róka

Befejezetlen múlt

Kende Tamás: „Útban a totális győzelem felé”

A provinciális és providenciális antiszemitizmus Szentendre és vidéke nyilvánosságában

Roma-dosszié

Feischmidt Margit: A boldogulók identitás­küzdelmei

Sikeres cigányszár­ma­zá­súak két aprófabuból

Takács Zsuzsa köszöntése

Vörös István: Szekrény a Holdban

– esszé a versben –

Szabó T. Anna: A születés napja

Zsuzsának szeretettel

Györe Gabriella: „Egy idő után tizenkét soros álmaim voltak”

Takács Zsuzsával Györe Gabriella be­­szélgetett

Hegyi Gábor: A sokkérdésű szfinx

Takács Zsuzsa lírájáról

Takács Zsuzsa: Szóra bírni az álmot

(Részlet)

TD 70

Margócsy István: A paradoxonok költője

A hetvenéves Tandori Dezsőnek

Angyalosi Gergely: Hamlet és a Talált tárgy

A költő 70. születésnapja alkalmából rendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Angyalosi Gergely, Krusovszky Dénes, Szabó T. Anna, Takács Zsuzsa és Várady Szabolcs

Dékei Kriszta: Witti, Héri meg a szüszifoszi

Tandori Dezső és a képzőművészet

Várady Szabolcs: Dezső, hetven

Tandori Dezső: Kecskék és biciklicskék

Mesterházi Mónika: Virág TD-nek

Borbély Szilárd: Félre Értés

Angyalosi Gergely: Spiritomaterialista egzisz­­tencializmus

Csengery Kristóf: Zsoké éji dala

Szijj Ferenc: Előszó a második kiadáshoz

Bárány Tibor: Elder-felhár

Lanczkor Gábor: Feldobott TD-érme

Györe Balázs: Levéltöredék Tandori Dezsőnek, „az ég-sapkájú embernek”

Jász Attila: alvó szalmakutyák. Avagy áldozati Ének TD-nek

Krusovszky Dénes: Séta

Rónai András: Az amatőrség elvesztése

Bán Zsófia: Egy talált vers újracsomagolása

Búcsú

Pór Péter: Hommage és búcsú

Fodor Géza (1943–2008)

Visszabeszélő

Arató János: Ne írjuk át a történelmet!

Hozzászólás Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla c. cikkéhez

Eörsi László: A kevesebb több lett volna

Hozzászólás Szerbhorváth György: Che, a gasztrogerilla c. cikkéhez

Szerbhorváth György: Ne írjuk át a jelent sem!

Pető Iván: Levél Mink Andrásnak

Hozzászólás a 2008. októberi Beszélő-beszélgetéshez

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon