Skip to main content

Feldobott TD-érme

Lanczkor Gábor

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

đ, innen mindegyik sort nagybetűvel kezdve 
Đ, mint félholdra rárajzolt kereszt.
Olyas, amit az éjjeli égbolt legfényesebb pontjára fest
Fénnyel a császár álma fényesebbre.

Akár a Nap egy teljes napfogyatkozáskor,
Akként világol ez a fél
Korong: maga tompábban, hogy alapkontúrja az a fény,
Amely elől mintha kisebb sötét-fele, amit ragyogni tükrösen magára másol,

Takarná
A ragyogásnak absztrakt viszonyrendszerében.
Gyorsan visszasötétül mély ólommá,

Kilobban egy villám a csukaszürke égen.
A távolban egy pillanatra két madár tűnik fel,
Mint egy-érményi nikkel.

Megjelent: Beszélő folyóirat, 2008. november–december, Évfolyam 13, Szám 11


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon