Skip to main content

Levéltöredék Tandori Dezsőnek, „az ég-sapkájú embernek”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Füredtől Füredig!

Már nyáron is Téged ünnepeltünk, amikor felolvastuk a fordítóház kertjében Előkészületek és születésnap című versedet, a nekem annyira kedves csikóváraljai énekléssel.

Réges-rég elvesztette egyeduralmát a füredi Kedves, amelynek teraszán Pilinszky szeretett üldögélni, szétdarabolták.

Fákat vágtak ki most Füreden a parton. Mintha a magyar irodalomba vágtak volna bele, ami sokkal nagyobb, mint gondolnánk: sokkal nagyobb, mint a „nemzet (életemben először írom le ezt a szót, de egy idézetben talán megengedhető), amelyből kisarjadt”.

Fa vagy. A magyar irodalom fölé magasodsz emberek, élőlények és istenek örömére. Ágaiddal súrolod az eget. „Tudva az igazságot azelőtt nem látott dolgokról.”

Ugrom egyet (és magamat idézem): „Biztosítva volt a jó vasárnapod, ha kinyitottad reggel a Magyar Nemzetet (uramisten! már másodszorra írom le ezt a szót), és találtál benne Tandori-verset. Vasárnaponként számítani lehetett rá a 70-es évek elején. Bedobtad az újságot a kielbootba, és vígan eveztél fölfele, hogy majd Luppánál újra elolvasod, kényelmesen, hasalva.” 1973-ban a Váci utcai Akadémiai könyvesboltban vettem meg a Sárga Könyvet. Még nem voltam 24 éves, mint Te a születésnapos versben. Zlahub Illés apjával koccintottál elsőként születésnapod hajnalán. Nem kérkedem most azzal, mennyi mindent kaptam Tőled. Köszönöm a sorsnak, hogy egy időben élhetek Veled, megadatott, hogy ismerhetlek, olvashatlak, láthatlak. Te az írásért élsz. Az írásért vagy. Az írásé vagy. Tudjuk, ha nem írsz, akkor minden ellened van.

„Felfoghatatlan írói jelenség vagy” (Márai írta ezt Krúdyról), a közösség és a kiadók Téged sem becéztek. Én becéznélek! Mindenhez jogod van, bármit csinálhatsz. Talán a legtovább Te merészkedtél az őszinteségben, a szókimondásban, a mondanivalóban és az elhallgatásban. Meghökkentő szellemesség, virtuozitás. Igazoltad azt az egyáltalán nem elhanyagolható tételt, hogy az irodalom a gondolkodás egyik formája – is. Az irodalom: „rendkívül összetett vállalkozás”. És nem összebeszélés. Nem mellébeszélés. Leveleidet is úgy írtad, írod, mint bármi mást, ugyanabból az anyagból származnak. És írásaid is úgy készülnek, mintha levelet, bensőséges levelet írnál egy barátodnak. Az utolsó nagy levelezők egyike vagy. „Állandó megszállottság”, illetve „megszállott állandóság” jellemez. Ugyanabban a lakásban élsz születésed óta.

Első két kötetedet, a születésnap ürügyén, jogosan, újra előveszik, elemzik, méltatják. Hadd említsem meg két 1979-es könyvedet: A meghívás fennáll és A zsalu sarokvasa. Ez a próza- és esszékötet ugyancsak kiforgatta sarkából a világot.

Még november végén is futottak ki vitorlások a Balatonon. A Te Fürededre gondoltam a 60-as évek elején. Érzelmeimmel bemaszatoltam a Te tiszta képeidet, dosztojevszkijes füredi utadat.

Óvd és éltesd az isteneket! Rájuk fér.

(Elhangzott 2008. december 8-án, T. D. 70. születésnapján, a PIM-ben)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon